Beszéljenek a tettek!

„Persze a mai MSZP már nem ugyanaz, mint a 2004-es – a vérmesebbje követte Gyurcsányt a DK-ba, Medgyessyről se hallani már érdemben vagy tíz éve, s az öreg kommunisták zöme is kikopott. Az is igaz, hogy a párt csigalassúsággal, de felfogta, hogy immár az egészséges nemzeti értékrend a fősodor, s hogy fogyatkozó szavazótáboruk sem vevő a határon túliak elleni uszításra. Miközben Nyugaton lehetetlenné teszi a nemzeti minimum kijelölését a folyamatosan érkező, potenciális baloldali szavazó bevándorlók tömege, hazánkban ennek az ellenkezője zajlik: a honosítások miatt gyűlik az egymillió régi-új magyar állampolgár, akik még jól emlékeznek arra, mit kaptak az elmúlt száz évben a budapesti baloldaltól. Az a düh, ami a Kolozsvárott Canossát járó Mesterházyt fogadta 2013-ban, egyértelművé tette, hogy jócskán van mit jóvá tenniük a szocialistáknak. S bár Ujhelyi maga az MSZP zömével 2010-ben végül megszavazta az egyszerűsített honosításról szóló törvényt, a fentiek fényében mostani szenvedélyes állásfoglalása is meglehetősen hamisan cseng; legalább olyan kétszínűnek tűnik, mint a magyar megyéket hirtelen felfedező Johannis látogatása.

Ha valaki évtizedek óta politizál, annak az internet segítségével bármikor előkereshetők a mondatai, amelyek szöges ellentétben állnak azzal az üzenettel, amit a jelenben mindenkori és sziklaszilárd véleményeként kommunikál. Ezért lenne egy szerény javaslatom, amellyel Ujhelyi és pártja nyomatékot és hitelt adhatna kiállásának. Emlékezetes: a Momentum olimpiaellenes népszavazásához a szocialisták ezrével gyűjtötték az aláírásokat. Itt az idő, hogy kamatoztassák a télen szerzett tapasztalataikat, mozgósítsák szimpatizánsaikat, csak ezúttal végre a jó ügy érdekében: segítsenek összeszedni a Minority SafePackhez szükséges egymillió szignót. Bizonyítsák be, hogy valóban fontos számukra a határon túli magyarok sorsa. Beszéljenek a tettek!”