Önmagáról árulkodó vezér

„Miközben most már hosszabb ideje terjeszti a Soros elleni gyűlöletet, szükségképpen meg kell védenie magát az antiszemitizmus vádjával szemben. 1945 után a »zsidó« már nem alkalmas arra, hogy politikailag hasznosítható közellenség legyen. Ő se gondolja: »Migránspolitikánk tehát az európai zsidó közösségek érdekét is szolgálja, és ez akkor is így van, ha ők nem állnak ki nyíltan az elemi érdekeik mellett, és szótlanul tűrik, hogy az őket is védelmező magyarokkal szemben méltánytalan támadások történjenek.«

Elvakultságában azonban nem vette észre magát. Egyrészt »ők«: tehát a zsidók, úgy általában. Másrészt: hálátlanok (megint, ahogy a kormányzó iránt is, aki megmentette legalább a budapestieket). Harmadrészt: ha a zsidók olyanok, akiket a magyarok megvédelmeznek, akkor a megvédendő európai zsidók magyarországi része sem magyar. Hiszen ha magyarok lennének, akkor a magyarok védenék meg a magyarokat – de ezzel nem mondott volna semmit, ami önigazolásra alkalmas. Amit viszont önigazolásul megfogalmazott, az antiszemita sablonokat követ. Az is lépre csalta, hogy tudhatja, vannak, akik a szóhasználatában mögötte állnak. Ahogy akkor is, amikor 1998-ban úgy fogalmazott az »Ellenzéki nyilatkozatban«, hogy »ellenfeleink idegenszerűek«. És amikor 2002-ben időlegesen azzal búcsúzott a hatalomtól, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”. És amikor a centrális erőteret úgy határozta meg, hogy az »a maga természetességével képviseli a nemzeti érdeket«. Egyre észrevehetőbb pályafutásában egy mind fenyegetőbben sötétlő vezérfonal, melyet követ.”