Ó, Pottyondy Edina!

„Pottyondy az elmúlt 27 év aljasságairól ír, így általában – gondolom, beleérti az egypártrendszerű diktatúra lebontását is –, ebből az következnék, hogy többre becsüli a Rákosi- és a Kádár-rendszert. De akkor mi a baja a posztkomcsi pártokkal?

Az természetesen lehetséges, hogy ez a választási ötletem nem volt szerencsés – sokan elutasítják, tudom, még a szocialisták között is –, amit nehezemre esett megtenni, egyrészt életrajzi okokból (én ugyanis nemcsak a posztkomcsi pártok, hanem a komcsik ellen is harcoltam, bár részben tévesnek bizonyult elvek alapján), másrészt meg azért, mert az MSZP remélt baloldali (szociális, népbarát) fordulatába vetett bizalmam nem nagy. Lehetséges, hogy a kelet-európai parlamentarizmus tartalékai kimerültek – másutt se áll fényesen –, és más utat kell választani. A Momentum elnökségi tagja viszont csak azt próbálja (mások ezerszer hallott szidalmazásába burkolva) elmagyarázni, hogy miért és hogyan kell elősegíteni Orbán Viktornak és apparátusának amúgy is valószínű győzelmét. Kivéve persze, ha mindenki a Momentumra szavaz.

Felőlem.

El is fogadnám a bírálatot, ha lenne: Pottyondy cikke azonban sajnos teljesen üres és értetlen; a csoportos önzés aggálytalan kinyilvánításán kívül nincs benne az égvilágon semmi. Ő azt akarja, hogy a pártja nyerjen (arról szót se ejt, hogy ez a Momentum törzskarán kívül másnak miért lenne jó) – és kész. Ennyire futotta. Nem kedveli a nála idősebbeket. Van ez így. Majd ő is öregasszony lesz egyszer, s alkalma lesz az akkori fiatalokat utálni. Kevés ilyen nívótlan politikai cikket olvastam, pedig írtak már ellenem egészen jókat is. Mások.”