Haldoklik a vidéki Magyarország

„Nézem a megnyitó ünnepséget: volt rongyrázás, fény és pompa, bár ezzel szerintem semmi gond, mivel akárhány ilyen partit nyomott a tévé, mind éppen ilyen volt. Fényes és giccses és persze drága. Ami teljesen érthetlen, az a kétszámos B-kat sztár, aki ott bohóckodott a színpadon a legvégin. Van itt pénz.

És innen nézve igazán durva az a leépülés, amivel az elmúlt jó néhány napban szembesültem a vidéket járva. Nem, nem, nem a »pesti köcsög« ment le vidékre, ezt most felejtsd el. Borsodi és szabolcsi kistelepülésen áthaladva folyamatosan az a két kérdés motoszkált a fejemben, hogy

- hol vannak az emberek, hol vannak a férfikak és a fiatalok?

- hogyan élnek meg itt az emberek?

Merthogy szellemtelepüléseken sikerült áthaladni, szinte egy kukkot nem láttam sehol, elvétve egy-egy öreg tekert az út közepén, roncs bringákon egy-egy szatyor, az élettől meggyötört arcok, csendes udvarok, néhány fiatal az árok szélén. Bezárt presszók és ivók, gazdabolt panaszkodó tulajdonossal, sehol egy »étterem«, egy komolyabb bevásárlásra alkalmas bolt. Ellenben, ha bemész egy ilyen üzletbe venni valamit, kedvességgel találkozol még akkor is, ha csak egy kiflit meg tejet veszel, nyoma sincs a fővárosi seggfejeknek a pult mögött, nem cöcög senki. Az "ember" a háztól sokszor külföldön van, jó messzire a családtól, lehet hazajárni négy-hat hetente néhány napra.

Nem azt mondom, hogy ez Orbánék hibája, a lecsúszás évtizedek óta tart, de nem mindegy, hogy a politika azt hogyan kezeli, egyáltalán tudomást vesz-e róla.”