„A magyar belpolitikában ezzel pont ellentétes mozgás látható. A balliberális oldal eddigi rossz szokását követte, és az aktuális hatalmi centrum érdekét képviseli. Most éppen Brüsszelét. Korábban ez jó ötletnek tűnt, és talán még el is hitték (»a migráció álprobléma«), mára felemásak és szégyenlősek lettek (»az MSZP nem támogatja a felső létszámkorlát nélküli kvótát«, miközben Berlinben és Brüsszelben is régóta létszámkorlátos kvótáról beszélnek). Most nem sokat gondolkodtak, Soros védelmében rögtön a brüsszeli kottához nyúltak, és Timmermans holland EB-alelnök kommunikációs patronját vették elő, miszerint aki Soros Györgyöt támadja, az »antiszemita«.
(...)
Az antiszemitizmus vádja egyébként is abszurd, Soros Györgyöt Európában, az USA-ban, vagy Kanadában azért támadják, befolyását azért akarják korlátok közé szorítani, mert saját politikai elképzeléseit sunyi módon, civil szervezetek mögé bújva akarja megvalósítani. Pénze és befolyása bőven van hozzá, társadalmi támogatottsága viszont alig. Ezért sem mindegy, hogy ki nevet a végén!?”