A Trianon drog veszélyei

„Rendeznünk kell a magunkhoz és a szomszédainkhoz való viszonyulásunkat is ahhoz, hogy egy fejlődő és egészséges nemzet válhasson a magyarságból ismét.

Nem csak az országhatárok és a határon túli magyarok emlékeztetnek minket a 97 évvel ezelőtti békeszerződésre. A mentalitásunkban, a mindennapi mondatainkban ma is él Trianon. Mi tartjuk életben. Azok, akik aktuális ellenségképekben látják a nemzet megrontóját. Akik elhiszik és hangoztatják, hogy nekünk mindig széllel szemben kell futnunk. Hogy mindig követ tesznek a cipőnkbe. Az évtizedek pörgésével pedig csak az elkövetők személye változik.

De a valódi felelősség, mint a legtöbb esetben, most sem a népé és nem is kell, hogy az övé legyen. A felelősség a politikusé, a hatalomban lévő politikusé. Azé, aki pontosan tudja, hogy a nemzetbódítás csábító fecskendője csak időleges örömet hozhat. És bár neki örömet okoz, de a környezetének, a társadalomnak, a családjának hosszú távon károkat, felbecsülhetetlen károkat okoz. Mégis van az a politikus, aki minden nap szemez a fecskendővel. Aki nem csak szemez vele, hanem magába és egész népébe is döfi azt. Ahogyan teszi ezt ma Lázár János, amikor azt mondja, hogy: »a magyar nemzet Trianonnak áldozata, nem pedig előidézője, és nem az elkövetője«. Az ilyen mondatok azok, amelyek újra és újra felvágják a fájó és gennyes sebet. Ezek azok a mondatok, amelyeknek a célja csak és kizárólag a választók simogatása és édesgetése a választás előtt.”