A gyerektelen politikusok veszejtik el Európát?

„Nagy ribillió támadt tavaly, amikor a Sunday Times összeállítást közölt a gyerektelen politikusnőkről, kihegyezve a cikkét a skót miniszterelnökre, Nicola Sturgeonra. Akik akkor szexizmust kiáltottak, merthogy miért csak női politikusokat pécézett ki a lap, most fellélegezhetnek: Emanuel Macron franciaországi győzelme után immár nemsemlegesen lett téma az európai politikai vezetők gyerektelensége. Nem is akármilyeneké: egytől-egyig a végrehajtó hatalom élén álló politikusokról van szó.

Itt van mindjárt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság vezetője, de Paolo Gentiloni olasz, Xavier Bettel luxemburgi, Stefan Lofven svéd, Mark Rutte holland miniszterelnöknek sincs gyereke. Ahogy Theresa May brit miniszterelnöknek és Angela Merkel német kancellárnak sincs, még akkor sem, ha a valódi- és álszírek beözönlése óta minden bizonnyal utóbbi nyerné „A leggyakrabban, legtöbb ember által Muttinak hívott nő a német történelemben”-versenyt. (...)

Az általános ítélkezést, az olyan kijelentéseket, hogy ugyanis ezek vezetik pusztulásba Európát, mégpedig azért vezetik oda, mert ezek felelőtlen emberek, nem tartoznak felelősséggel gyerekekért, ergo szükségképpen rossz, nihilista figurák is ők.

Nos, nem így áll a dolog, még politikusok között sem: Deák Ferenc is elég jól összehozta a Kiegyezést, családapu szerep nélkül is. Gyereket nemzeni/szülni önmagában nem érdem. Tisztességgel felnevelni már az, de másképpen is lehet azért érdemeket szerezni. Szabó Magda például elég jó könyveket írt, Teréz anya elég sok emberen segített. Egyikük sem volt az a tipikus nihilista, akit hidegen hagyott volna közösségük sorsa.

Aztán meg: annak, hogy valakinek nincs gyereke, rengeteg oka lehet. Theresa May például szeretett volna, csak nem jött össze. Sturgeon elvetélt. Szóval az ítélkezéssel, az egyértelmű ok-okozat felvázolásával csínján, vagy inkább sehogy.

Másik irányból sem érdemes: lehetne úgy érvelni, hogy egyenesen jobb a gyerektelen politikus, hiszen egyrészt nem akar milliárdost csinálni mind az öt csemetéjéből, másrészt több időt tud szánni a köz ügyeire. Winston Churchill és Margaret Thatcher is elég jól elboldogultak a közügyekkel, pedig számos csemetéje volt mindkettőnek.

Tehát akkor nem is érdekes a jelenség, hogy sosem vezette még Európát ennyi gyerektelen? De, az.

Mégpedig abból a szempontból, hogy az elitnek, a vezetőknek mindig hatásuk van a jónépre, amely megválasztja őket. Az európai őslakosok gyerekvállalási kedvének csökkenése már évtizedes jelenség, a gazdasági tényezők pedig pont hogy nem nagyon játszanak szerepet benne.

A 45 éves német diplomás nők 40 százalékának nincs gyereke – pedig ők azért ki tudnák gazdálkodni a vajas kenyeret, akár még a rávaló Rote Grützét is (ahogy 60 százalékuk ki is gazdálkodja). A gyerektelenségben bizony szerepe van a kultusznak is, amit a hatvanas évek végétől köré építettek.”