A Momentum-szoftver

„Bárhogy erőlködöm, semmi olyasmit nem találok, amiért nekem jobban kellene becsülnöm ezeket az ifjakat nemzedéktársaiknál. Ismétlem, néhány nyelvvizsgától (ha csak nem latin vagy ógörög), oklevéltől meg szemináriumi dolgozattól garantáltan nem fogok lehidalni és csápolni a rendezvényeiken. Az ifjúság nem mentség arra, hogy még semmit nem mutattunk fel. Teccik tudni, a magyar és a világirodalom egyik rangos életművét egy huszonévesen elhalálozott, Petőfi nevű suhanc hagyta ránk örökül. De jó, ne támasszunk ilyen elvárásokat. Ahhoz viszont, hogy megelőlegezzük a bizalmat a fiataloknak, kellene valami, ami nagyon fontos. A legfontosabb. Szerethetőségnek hívják.

Nos, ide kívántam kilyukadni. Mitől szerethető például Fekete-Győr András? Az istennek sem találok benne semmit, ami megragadna. Egy koravén nyikhajt látok, aki olyan jakobinus magabiztossággal jár-kel, mintha nem a tojáshéj lenne a fenekén, hanem birtokában lenne a bölcsek tuti köve. Olyan szigorú, mint egy javítóintézet igazgatója. Annyira humoros, mint a szlovák–orosz szótár. Olyan izgalmas, mint egy posztmodern tanulmány. Körülbelül annyira érzelmes, mint egy kiborg egy B kategóriás sci-fi-filmből.

És nagyjából ugyanez mondható el a kollégáiról is.

Nem látom bennük az embert. Csak politikai terméket látok. Egy hűvösen, tudatosan, szakszerűen, liberális egyetemi-politikai laborban programozott mesterséges intelligenciát, amelyik pontosan úgy cselekszik a szavazatmaximálás érdekében, ahogy a szakkönyvekben elő van írva.

Uramisten, Juhász Pétert vagy a romkocsmák ifjú értelmiségét azzal szokták cikizni, hogy füveznek és piálnak. De a szánalmas momentumos kiborgok szoftveréből még ez is kimaradt.”