Beltenyészet

„A világ rendjébe teljesen természetes módon illeszkednek azok az esetek, amikor az ifjabb nemzedékek szembefordulnak elődeik világával

Mást akarnak, máshogyan. Lázadnak, és ez gyakran fájdalmakat hoz az idősebbeknek. Idővel, a dacból és ellenkezésből kinőve aztán a fiatalok is közelebb jutnak szüleik egyik létmeghatározó mondatához: az élet nem méznyalás.

A gyerekeinket akkor is szeretni kell, ha hülyék. Márpedig a Momentum nevű friss pártalakulathoz mérve még a Munkásőrség is csupa okos ember gyülekezete volt. A Momentum napjaink szellemi Munkásőrsége. Rózsadombi, külföldi diplomákat lobogtató, végtelenül nagyképű fiatal emberek apró, ám bizonyos helyzetekben igen veszélyes kommandója. Szeressük a veszélyes hülyéket? Erőszakosságukat és gátlástalanságukat volt honnan örökölniük. Kommunista és liberális káderek leszármazottai. Az élcsapat élcsapata. Balról hozták erőszakosságukat, még balabbról meg a véleménydiktatúra kíméletlen eszközeit. 

Minden úgy van és úgy lehet csak, ahogy ők mondják. Tagadásra ráfabrikált tételeik, a nem kell nekünk olimpia, a nálunk nincs sajtószabadság, nincs tanszabadság, nincs demokrácia meg az összes többi nincsség pusztító és hazug. Ám a Momentumot momentán aligha lehet kibillenteni ebből a romboló harci robogásból. Talán nem is kell, majd az idő megoldja, kiszalasztja őket álombirodalmukból, és a valóság majd úgy pofán csapja ezt a csapatot is, ahogy korábban az összes többi hasonlót.”