Eddig tartott a Momentum varázsa?

„Ezeknek az ismeretében végtelenül nagy csalódást okozhatott a Momentum majálisi rendezvénye azoknak, akik abban reménykedtek, hogy végre feltűnik egy olyan párt az ellenzéki térfélen, mely képes nemzeti alapon gondolkodni és szakít azzal az MSZP-SZDSZ kormányok által meghonosított hagyománnyal, miszerint a magyar kormánynak kritika nélkül el kell fogadnia a brüsszeli diktátumokat.

Nem meglepő, hogy a feltétlen Brüsszel-imádat számos balliberális értelmiséginél is kiverte a biztosítékot, a kormánypártisággal nem vádolható Jámbor András újságíró például azt írta, »a Momentum felszólításában gyakorlatilag megismétlődik a rendszerváltás társadalmi szerződése. Az Európához való minden áron felzárkózás ígéretéért cserébe áldozzunk be más megfontolásokat, érdekeket, vágyakat.«

(...)

Nincsen tehát új a nap alatt, a Momentumtól sem lehet azt várni, hogy megújulást hozzon az ellenzéki térfélen, ugyanarra az identitásválságra hívják fel a figyelmet, mely már lassan egy évtizede jellemzi a baloldalt. Nem véletlen, hogy csupán a hasonlóan nemzetben gondolkodni nem tudó Párbeszéd és Együtt szavazói azonnal átmentek a Momentum Mozgalomhoz, illetve az LMP szavazótáborát is kikezdte az újonnan létrejött párt. Ez azonban édes kevés lesz nem csak a választási győzelemhez, de még a parlamenti bejutáshoz is, így a mostani viták és a hétfői majális is már sokkal inkább a 2018 utáni helyezkedésekről szólt.”