De hát tudtuk...

„Egyetlenegyet nem tud ez az Európa: leszámolni egyszer s mindenkorra az ellenségeivel és megvédeni önmagát – bármi áron. Ezt nem tudjuk. Csak azt tudjuk, most is, hogy csak idő kérdése, és megtörténik megint. Csak azt tudjuk, hogy most szerte Európában az arab negyedek, a no-go zónák mélyén tízezrek ünneplik titokban a gyaurok halálát és éltetik hősként a gyilkosokat. A mi gyilkosainkat. Ezt tudjuk, de nem teszünk semmit, legfeljebb annyit, hogy haragosan kijelentjük: nincsenek is no-go zónák!

Eközben ma Londonban a leggyakoribb fiúnév a született gyerekek között az, hogy ALI.

Halálra vagyunk ítélve. És meg is érdemeljük. Illetve nem, mégsem. Európa nyugati fele van halálra ítélve, és ha az ottani polgárok mindezt eltűrik, akkor meg is érdemlik a sorsukat. Itt, az egykori fal innenső felén még eleven az önfenntartás ösztöne. Nyugaton ezt úgy hívják: az európai értékek megsértése. Az. Jó, ha tudjuk: ez maga a túlélés záloga. És sajnos nem volt senki, aki ezt elmondta volna időben azoknak a szerencsétlen tiniknek, akiket most el fogunk temetni. (...)

És most a gyerekek lettek kiszemelve áldozatnak. A legvédtelenebbek, legkiszolgáltatottabbak, legnaivabbak – s persze a legdrágább kincseink. Ezért robbant most a bomba Manchesterben azon a koncerten, ahol a nézők döntő többsége tini, sőt tinilány.

Ennél aljasabbat, ennél gyávábbat, ennél mocskosabbat már el sem követhettek volna. Ezért ki kellene irtani az összes dzsihadistát, iszlamista terroristát, hogy írmagjuk se maradjon – és kitakarítani egyszer s mindenkorra őket erről a kontinensről! Ehelyett majd megint jön a szokásos picsogás, meg a figyelmeztetés, hogy ne legyünk iszlamofóbok. Hát persze…

Minden egyes migránspárti, bevándorláspárti politikust, nem kormányzati szervezetet, idióta »jogvédőt« oda kellene ültetni a vádlottak padjára, a gyilkosok mellé. Mert nagyobb a felelősségük még annak a nyomorult iszlamista állatnak a felelősségénél is, aki felrobbantotta a bombát. Ameddig Európa ezt nem fogja fel, addig menthetetlen. Sajnálom.”