„A harmadik, végül megvalósult lehetőség a lex CEU aláírása. Ebben az esetben azok, akik ellenzik a törvényt, s itthonról és külföldről az utcára vonulva, leveleket, felhívásokat megfogalmazva az aláírás megtagadására kérték vagy egyenesen szólították fel Áder Jánost, feltehetőleg a csalódás miatti haragjukat is részben rajta töltik majd ki. Nehéz nem tudomást venni a nyomásgyakorlásról, az elvárásdömpingről, de az államfő helyzete ez esetben egyik kicsit hasonlatos a bíróéhoz: függetlenítenie kell magát a külső tényezőktől, a közvélemény hangulatától. A döntés akkor szuverén, ha csak a törvény betűi és szelleme, valamint a belső lelkiismeret befolyásolja.
Áder János azzal, hogy az utolsó pillanatig kivárt a bejelentéssel, alighanem üzenni akart, finoman jelezte a kormányoldal eljárásával kapcsolatos fenntartásait. Az aláíráshoz fűzött nyilatkozatában kiállt az egyetem további működése mellett, lényegében ennek biztosítását kérte a kormánytól. Kérdés azonban, hogy az előre hozott kampány határokon is átharsogó zajában meghallja-e, s főként megérti-e minden érintett az elnöki üzenetet.”