Sorosjugend

„A változatos okok miatt elégedetlenek, tüntetésturisták és random punkok csapatának élére – nem is beszélve a külföldiekről – nem tud egyelőre egy politikai párt vagy személyiség állni, de ez nem mindenkit zavar. A régió más országaiból jól ismert, profin megkoreografált és szervezett tüntetések ugyanis ritkán szólnak egy pártról. Albániában – a CEU-ügyben értelemszerűen érdekelt Sorosnak – sikerült kellően megbízható kádert találnia Edi Rama személyében, akit még Washingtonból és Brüsszelből is megtámogattak a kérésére. Macedóniában évtizedeket feccölt a szociáldemokratákkal személyi szinten is összefonódó civil szférába, de vagy a macedónok nagyon makacsok, vagy Zoran Zaevék pancserek, mert nyerni nem igazán sikerül nekik a Fidesz ottani szövetségesével szemben. Ott szép példáját találjuk annak, milyen fokozatai vannak a hatalomra segítésnek, és megsúgom, már rég túl vannak a legalitás keretein, sőt némi vérzivatarral fenyegető etnikai feszültségkeltés is belefér.

Budapesten nincs színes forradalom, de annak játékszabályait sokan ismerik itt is. Jól tudják ezt azok az aktivisták is, akik a CEU-tüntetésen a határra hívták tüntetni a résztvevőket azokért, akik »menedéket keresnek Magyarországon« – és teszem hozzá, valószínűleg a hazánktól remélt menedék reményében akarnak annyira Ausztriába menni, de az most nem illik a migránsbarát narratívába.

Fel kell ismerni, hogy a kommunikációs háború is háború, és a saját eszközeivel az egyes budapesti katedráktól New York-i szerkesztőségekig nyúló hálózat kőkeményen harcol a magyar kormány »nyílt társadalmat« sértő intézkedései ellen.”