Az MSZP szélsőbaloldali párt lett

„Szinte unalmas emlegetni a rengeteg esetet, amikor álbaloldaliak utcai politizálásra, tüntetésekre buzdítanak, hogy miket szélsőségeseztek ugyanők a kormányrúdnál állva 2010 előtt, minden polgári összejövetel, ünnep alkalmával. Merő reszketés volt az egész szocialista tábor, attól is berezeltek Gyurcsány Ferenc főrettegővel az élen, ha két ember összefutott egy pesti utcasarkon. Már oszlatott is a karhatalom, s örülhettek az érintettek, ha nem rács mögött kötöttek ki. Idézhetnénk a számtalan demokráciaféltő hisztérikus mondatot, de minek. De azt se borítja a feledés homálya, hogy vaskordon mögé bújtak, és agyba-főbe verettek mindenkit, aki gyülekezni, tiltakozni, ünnepelni mert. Oda-vissza végigverették, lövették, könnygázbombázták a fél országot. Ma is folytatnák az emberek rendszeres, rutineljárás-szerű ütlegelését, ha a választók nem döntenek úgy hét éve, hogy elég volt Gyurcsány Ferenc félkatonai és rohamrendőri diktatúrájából, és nem zavarják el a díszes posztkommunista bandát. A szocialistáknak van képük diktatúráról nyafogni? Mikor az MSZP–SZDSZ-kormány 2006-ban kijárási tilalmon gondolkodott, az eljárásokat statáriumszerűen felgyorsították, s igazságügyi és rendészeti miniszterük az éles lőszer bevetését is indokoltnak tartotta volna?

Az utcai politizálás olyan fertelmes fogalom volt a szemükben, amitől szerintük állandó veszélyben forog a (szocialista) demokrácia. A tüntetéseket a jogállamra leselkedő legfőbb veszélyforrásnak tartották, és minden állami erőszakot jogosnak ítéltek, hogy fel lehessen lépni azok ellen, akik élnek ezzel az elvetemült eszközzel.

Összegezve: kormányon utálják, ellenzékben imádják az erőszakos utcai akciózást.”