„Soros György ingerült volt. Évek óta nem szeretett már maga intézkedni, ő csak sugallani szeretett, a szolgák találják ki a gondolatát, azért fizeti őket. De most ezek a magyar ügyek arra kényszerítették, hogy maga lépjen. Jó, a tüntetéseket a pestiek jól viszik, de a nagyobb ügyekhez mégis csak ő kell. Fejére tette a headset-et és telefonálni kezdett.
Először Hillary Clinton amerikai ex-külügyminisztert hívta.
– Hello, baby! Itt George!
– Mit tehetek érted? Mivel szolgálhatok?
– Én csak kérek, drága Hillary! Ki maradt még tőlünk a külügyminisztériumban?
– Ki nem, George! Mire van szükséged? Gyanúsítson meg a külügy valakit háborús bűnökkel, mint anno Belgrádban vagy Kijevben?
– Nem, most fontosabb dologról van szó. A CEU-ról és a civiljeimről van szó, tudod, az alapítványosok.
– Ez tényleg komoly dolog, George! Nem a Pentagont kellene hívni?
– Arra is sor kerülhet. Tudsz intézkedni?
– Szavad – parancs.
Tegnap, miközben az amerikai külügyminiszter Moszkvában Szíriáról és Ukrajnáról egyezkedett, a tárca szóvivőjének, Mark Tonernek nem akadt fontosabb dolga, mint hogy jelezze: »Az amerikai külügyminisztérium azt szorgalmazza, hogy a magyar kormány függessze fel a módosított felsőoktatási törvény alkalmazását«”.