„Baj van Európa versenyképességével, s a gazdasági fejlődés elmaradásának demográfiai okai is vannak. Nincs ma olyan országa az uniónak, amely képes lenne a születendő gyermekszámok alapján népességének reprodukciójára, ezért folyamatos, s erősödő idősödéssel, s ezáltal az eltartottak számának ugrásszerű növekedésével kell a jövőben számolnunk. De az európai civilizáció elveszteni látszik azt a kulturális hátterét is, mely egykor naggyá tette. A reformáció emlékéve miatt is fontos rögzíteni, hogy a puritán, munka- és felhalmozás-központú keresztyén erkölcs ma már nem »működik« Európában, nem jellemzi a közgondolkodást, illetve a gazdasági cselekedeteket. A versenyképességi, kulturális és demográfiai problémákon kívül az agónia tüneteit mutatja a túlbürokratizáltság, a döntési kompetenciák tisztázatlansága, mely óriási versenyhátrányt keletkeztet, illetve erősít a konkurenciával szemben. Márpedig egy ilyen pillanatonként változó világban a gyors reagáló- és változtatóképesség döntő jelentőségű. Enélkül, s a világos, végiggondolt és elfogadott/támogatott vízió nélkül végképp nincs esély a sikerre.
Ráadásul nem működik, illetve nem jól működik a kohéziós politika, amely pedig az EU egyik legfontosabb részpolitikája lenne, s amelyre rengeteg uniós pénz megy el. Az országok esetében van ugyan egyfajta felzárkózás (ami azonban nem tekinthető erősnek és egyértelműnek), de a régiók szintjén inkább divergencia van, mint konvergencia. Azaz területileg inkább szétszakadnak az országok, mintsem összezárnának. S emellett egyre fokozódik a középosztály lecsúszása, a társadalmak jövedelmi szétesése is. Ugyanis amíg igaz az az állítás, hogy a társadalom nagy tömegei számára nincs vonzó jövőkép, illetve reális felemelkedési esély, addig a radikalizálódás, a jelenlegi uniós intézményrendszer elleni fellépés lesz a várható jövőbeli forgatókönyv. A statisztikai átlag ezért néha nem mond sokat.
Általában csak utólag lehet igazán bölcs az ember: mikor és hogyan kellett volna beavatkozni, min és hogyan kellett volna változtatni ahhoz, hogy elkerüljük az összeomlást, illetve elindítsunk egy olyan átalakulást, mely aztán öngerjesztővé válva – a Münchhausen báró mintájára – ki tudna húzni a mocsárból. Fontos leszögezni, hogy az Egyesült Államok, de még Kína vagy Oroszország érdekei sem azonosak az európai érdekekkel, ezért a mi cselekedeteinket a saját érdekeink kell hogy irányítsák.”