A célbemérés nélküli csapásmérésekről

„Természetesen elhisszük, hogy a gimnazisták, a kopasz nők, a ligetvédők és a CEU külföldi hallgatói halálos elegyet alkotnak, egy kíméletlen csapásmérő alakulatot tesznek ki együtt, és a fideszeseket, élükön Orbán Viktorral a közeljövőben Kistarcsára, sőt esetleg Tokmakba internálják, de valami mégsem tökéletes. A halálos gépezetnek látványos precíziós problémái vannak.

Bármilyen csodafegyverről is legyen szó, mindegyik csak annyit ér, amennyire halálos terhét célba tudja juttatni. Nagyon nagy szerencsénkre ezen a területen a liberálisok válogatott legjava már csak azzal adós, hogy saját magát lője lábon. A közkeletű csúfolódással szemben – miszerint a liberális ember a nagykörúton kívül olyan, mint Stanley és Livingstone a Nílus forrását kutatva – sikerült szertefoszlatni minden ostoba jobbos narratívát és sztereotípiát. A liberális ember tettvágytól égő kis csapatainak ugyanis már a Magyar Rádió nagykörúton belül eső ingatlanait sem sikerült pontosan beazonosítania. Nyilván lehetett valamiféle ködös emlékük, hogy nagypapi védte még a fasiszta csőcseléktől 56-ban, és azóta csak nem változott semmi. Olyan ez, mint a véletlenül régi, rossz térképekkel dolgozó amerikai légierő 1999-es belgrádi fiaskója a kínai nagykövetséggel, persze a rossznyelvek szerint egyáltalán nem volt az tévedés.

Másik lelkes, de hasonlóképpen fogalmatlan csapatuk Gulyás Mártont próbálta meg tojászáporral kiszabadítani onnan, ahol épp nem volt.”