„A mai magyar politikai rendszer az uralkodónak szánt megfogalmazás szerint jobboldali lenne. Ez azonban a fentebbiek fényében nyilvánvalóan nem állja ki a valóság próbáját. Nem pusztán azért, mert a Fidesz per definitionem nem jobboldali párt (a KDNP pedig egy pszeudo-entitás), hanem azért sem, mert politikai gyakorlata nem igazolható a jobboldali politikai gondolkodás hagyományának fényében.
Természetesen az sem állítható, hogy tisztán baloldali párt lenne, noha a populista vezetője már másfél évtizede leplezetlenül a legalsóbb néprétegek szimpátiájára apellál. A Fidesz politikája azonban nem egyenlősítő. Éppen ellenkezőleg, a lojális középszer számára biztosít kitörési lehetőséget.
A korrupció elriasztja a külföldi tőkét
A nagy mese úgy szól, hogy a Fidesz legfőbb politikája »a hazai vállalkozói réteg kialakítása, az erős Magyarország pilléreinek a kiépítése vidéken vagy az iparban«. A kerettörténet szerint a Fidesz rezsim leszámol a posztkommunista komprádor elittel, és ezzel végső fázisába juttatja a rendszerváltás folyamatát.
A valóság azonban jól láthatóan egészen más: az a nagymennyiségű közpénz, amely az elmúlt években kiáramlott a Fidesz holdudvarába, nem akar fialni. A pénzek inkább úgy tűnik, off-shore cégeken keresztül távoznak az országból, új tulajdonosaik csak töredékét forgatják vissza a gazdaságba. A rendszerszintű korrupció egyben a külföldi működő-tőkét is elriasztja, és mindezek következménye képpen állandósul a leszakadásunk európai sorstársainkhoz képest. Nemcsak a mélyebbről induló és ezért nagyobb növekedési potenciállal rendelkező országok hagynak le bennünket, mint Románia és Bulgária, hanem a közvetlen környezetünk is, amelyhez hagyományosan mérni szoktuk magunkat, mint a V4-ek, illetve a balti államok.”