„»Záros határidőn belül utcára fogunk mi is vonulni, mindannak védelmében, ami nekünk fontos és szent. És dühösek leszünk.«
Amikor az ember ilyet olvas Orbán láncos tengerimalacától, akkor kissé fölmegy benne a pumpa, és mivel amúgy is mindent elural az izomszag, a tesztoszteronversengés, kedve támad visszaszólni a Valaha Volt Legmocskosabb Szájú Állami Kitüntetettnek: »Drága Rengő Potrohú Zsoca, ne Buda környéki süppedős fotelod kényelmében legyél már ilyen kemény, és ne is állampénzen utaztatott kritikátlan tömeg és bárgyúságig hiszékeny szentfazekak karéjában, hanem intézzük el már fész tu fész (a G. Fodort is hozhatod). Ne hidd már magad hős forradalmárnak, a Világgal bátran szembeszálló lázadónak, elorzott pénzből tartott szolga vagy, aki zökkenőmentesen vette át Szabó Lászlók dicstelen szerepét, és aki életének egyetlen kockázatát akkor vállalta (ne gyere a Fidesz-alapítós, hatféleképpen elmesélt műmítoszoddal, mert röhögni fogok), amikor a Népszabadságtól a Magyar Nemzethez igazolt (vagy tán, amikor a 168 órától a Népszabadsághoz?)«.”