Én vagyok a galamb

„Botka László azt állítja, nincsen Gyurcsány-fóbiája, és azt, hogy a közvélemény-kutatási adatokból látszik: ha ön rajta van a közös listán, akkor nem tud nyerni az ellenzék.

Orbán Viktor szavaival élve, nem azt kell nézni, ki mit mond, hanem, hogy mit tesz.

És Botka mit tesz?

Nem tárgyal velünk. Úgy függesztette fel a tárgyalásokat, hogy el sem kezdte. Az MSZP azóta vesztette el félmillió szavazóját, amióta eljöttem. Kormányfői lemondó beszédemben azt mondtam, ha azt gondoljátok, én vagyok az akadálya a folytatásnak, bár én nem hiszem, hogy így lenne, akkor felállok. Így történt. Az MSZP támogatottsága ezután bezuhant. Ha én voltam az akadály, akkor miért nem növekedett az MSZP? Nyolc év nem volt elég?

(...)

Mi a stratégia? Nyár végéig ellentart, megvárja, Botka mennyire tud sikeres lenni, aztán leülnek tárgyalni?

Ha épeszűek vagyunk, megállapodunk egymással, legalább ősszel az egyéni indulókban. Engem bármikor meg lehet hívni egy tárgyalóasztalhoz, tárgyalhatunk akár a közös listáról is.

Nem csodálnám, ha lennének felté­­te­­lei, hiszen kapott sebeket, indulatos.

Miért lennék indulatos?

Hadüzenetről, gyilkosságról beszélt.

Ez szenvedély! Nem vagyok indulatos, csak racionális. Kihívás érte a közösségemet, amit egyébként én viseltem a legnagyobb nyugalommal. Ebben a pártban én vagyok a galamb.

És az MSZP pont ezt a galambot akarja kilőni?

Amikor Botka bejelentkezett miniszterelnök-jelöltnek, le kellett állítom az embereimet, ha nem teszem, sokkal durvább nyilatkozatok hangzottak volna el. Tudomásul kell venni egymás létezését, aki nem tud kiegyezni a demokraták sokszínűségével, az nem tud majd megegyezni az ennél még sokszínűbb teljes választói közösséggel. Integrálni kell, nem követelni. Ez a vezető feladata.”