A CEU-ért kiálltunk. Kiálltok értünk?

„A reprezentálódásra képes, saját politikai erejét virtuális lájkokban mérő értelmiségi elit fogadja el végre: problémáik relevanciája a Kiskörúttól kifelé exponenciálisan csökken, a főváros határát átlépve pedig a nulla felé konvergál. Őket csak mint egy hír a sok közül érintik az óvodabezárások, míg gyerkőceik – nem irigyelve ezt – vígan cseperednek a budai magánintézmény forró kakaóján. Paradicsomért a »jól gondozott« bioboltba mennek, nem pedig falu széli veteményesükbe, aminek termését testükkel védik. A körút mögötti bulinegyedben mindig kapható nullahetes Jäger, és nyugodtan lehet szelfizni az amerikai független filmekből koppintott whiskys pohártartást mímelve.

Mit érdekli hát őket, hogy milyen fagyállós löttytől vakulnak és halnak az emberek Borsodban, Szabolcsban, Hevesben. És a sor folytatható. 

Holott az utóbbi napokban a magát tüntetésről tüntetésre reprezentáló elit is tudja: rezsimet dönteni nem a csak angolul érthető szóviccek, a korlátolt szavatosságú Facebook-posztok, a belterjes publikációk, és pár szédült körúti éjjel fognak. Hanem azok az emberek, akik egyszer majd hitelesnek fogadják el ennek az elitnek a tagjait; azok az emberek, akiknek problémáira ez az elit, ahogy eddig is, most is magasról tojik . Van egy rossz hírem: az érzés kölcsönös. De csak hogy megnyugodjanak: ájsztendvitceu, ofkórz.”