Titkok tudója

„Mivel a világsajtó egy emberként elemzi a CIA programját, azonnal bekúszik a politikai hasznosság is a sorok közé. Valóban nincs tökéletes biztonság, ha pedig van valami ahhoz közelítő, akkor azt rendőrállamnak hívják, és nem valami jó abban élni, még ha senki nem is fog az utcán randalírozni. A gondolkodásmód kifordítása ennek az ellentettje, amikor az állam elhiszi, hogy az emberek jók, mindenki csak ifjúkori bohóságból csinál rosszat, de azt is meg lehet magyarázni, azaz hagyjuk a népet azt csinálni, ami neki jólesik. Természetesen egyik képlet sem működik, és egyik véglet sem valósítható meg egyetlen országban sem, ahol emberek élnek. Csakhogy a tevékenység titkos volta miatt nehezen derül ki, valójában mennyire szabályozott az élet az Egyesült Államokban, minden játék baba felveszi-e a hangot, hogy értő fülek értelmezzék a Bóbitát, minden okostelefon jelzi-e a szolgáltatónak, hogy a készülék merre járt napközben.

Már a téma felvetése is alkalmas arra, hogy a szabadságjogokért bármit megtenni képes Egyesült Államokban betonba döngöljék a felelőst azok, akik a Facebookra egyébként minden adatukat feltöltik, és időnként fotókkal és videókkal is igazolják a szerveknek, hogy tényleg nem csaltak. A WikiLeaks nevű megfoghatatlan, háttér nélküli entitás egyszerre küzd a szabadságért és súlyos hazaáruló, amolyan XXI. századi rém, amelyet sem kiköpni, sem lenyelni nem lehet hatalmi pozícióból, és ha a sajtó és a honlap közötti együttműködés zökkenőmentes, bármikor zsarolási pozícióba tud kerülni. Már csak az nem világos, hogy akkor ki tud zsarolni kit, de jobb, ha úgy fogjuk fel, hogy az életünk egy viszonylag tökéletlen, bár ügyesen megrajzolt illúzió, a háttérhatalom pedig összeesküvés-elmélet. Vagy titok.”