„A trükk majdnem sikerült is, ha nem zavarodnának bele a védelmezők a magyarázatba. Az egyik megfejtés ugyanis az, hogy nincs itt semmi látnivaló, a »gender studies« pusztán a létező nemek társadalmi szerepeit kutatja. Ezért is az a neve, hogy »társadalmi nemek« szak. Aki ismeri a szociológusokat, az tudja, hogy minden olyannal óvatosan kell bánni, ami elé odabiggyesztik a »társadalmi« előtagot: ugyanis jó eséllyel valami bullshitről, fingfaragásról van szó.
A »társadalmi« kifejezés azt segíti elő, hogy az alkalmazója tudományossá tegyen teljesen triviális, esetleg nem is létező dolgokat. A genderhívők is ezen a vonalon mozognak: ez itt a Tudomány, kérem, a hülye politikus meg azt sem érti, miről beszél.
A szak védelmezői azt mondják, nincs itt szó semmiféle szélsőségről, nem a 72 (vagy mennyi is van most? az ember könnyen összekeveri a szüzek számával, ami a dzsihádisták osztályrésze a paradicsomban) gendert akarják bevezetni, nem az a céljuk, hogy túllépjenek a kuki-nuni tengelyen, vagy ha mégis, pusztán annyiban, hogy magasabb absztrakciós, azaz »társadalmi« szintre emelik a vizsgálatát. Az állítás lényege tehát annyi, hogy ez egy újabb léggömbhámozó szak, aminek semmi értelme nincs, viszont a nappali melegedőben el kell ütni valamivel az időt.
A fentieket követve ugyanis a megállapítás annyi, hogy a »társadalomban« másképp viselkednek a férfiak és másképp a nők, valamint hogy ez változott a történelem során.
Hoppá!
Ez a nagy heuréka, de ezt Béla bá is megmondja a Kispipacsban, pedig életében nem járt egyetemre. A társadalomtudományban utazók imádják az ilyen nagy felfedezéseket. Komoly módszertannal és matematikával felrajzolják a hálózatelemzést, majd a végén eredményként megjelenik az a következtetés, hogy az emberek kapcsolatban állnak egymással. Wow. Béla bá a Kispipacsból amúgy ezt szintén tudja, csak nem rajzolgat hozzá ábrákat.”