„Ha eltekintünk attól a korántsem aprócska ténytől, hogy mind Botka, mind Nyakó a nevezett korszak »másik megtestesítője«, hogy mindkettő megszavazta az akkori, tetemes megszorításokat, a végsőkig kiállt Gyurcsány, majd utódja, Bajnai Gordon mellett, továbbá hogy az Alkotmánybíróság szerint nem lehet megsarcolni a becsületes munkával is felhalmozott vagyont, nos, akkor mindezeken túl, igen pikáns kép rajzolódik ki előttünk. (...)
Itt állunk tehát, európai összehasonlításban is kiemelkedő arányú béremelések, beinduló építőipar és rég nem látott növekedésre számító gazdaság, no meg a jövőnket alapvetően meghatározó európai viták és harcok közepette, és a magyar ellenzék, beleértve az immár Simicska-barát, exradikális Jobbikot is, önmagával van elfoglalva, miközben a másikkal veszekszik. Dúl a vihar, a parlamenti és egyéb pozíciók száma véges, muszáj helyezkedni, alkudozni, politikusok egzisztenciája múlhat ezen, hajjaj, nagy a tét!
Mivel azonban ebből MSZP-kormány aligha lesz, Gyurcsány legalább megnyugodhat: vagyonadót nem kell fizetnie. Fizetett már helyette és miatta sajnos az egész ország.”