Hadüzenet

„Van egy ország, nem is olyan messze innen, ahol a jegybank vezetője egy napon arra ébredt – retrospektíve –, hogy az országgyűlés színe előtt nyilatkoznia kell a hazánkat ért fenyegetésről. Nem aprópénzzel gurigázott, rögtön a maximális téttel nyitott: »egy nagy NATO-szövetséges ország budapesti nagykövetségéről folytatott kormánybuktató és jegybankbuktató tevékenységet« emlegetett, amelyben »titkosszolgálati és katonai forgatókönyv alapján a Magyar Nemzeti Bankot egyesek, szövetségeseink és barátaink, fel akarták használni arra, hogy megbuktassa a jegybank a kormányt«. A leleplezett ellenségben nem volt nehéz felismerni az USA-t, a szóban forgó ország kormánya azonban gyorsan napirendre tért az ügy fölött, és a szenilitás felé tartó tudósoknak kijáró elnéző mosollyal vette tudomásul, hogy a Nemzeti Bank elnöke (miniszterelnöki szóhasználattal: kormányzója) gyakorlatilag hadat üzent az Egyesült Államoknak. Volt már ebben rutinjuk – t. i a hadüzenetben és a szenilisnek vagy sült bolondnak tűnő államférfiak pozícióban tartásában is - egy korábbi kormányzó idejéből, akkor is remekül sikerült érvényesíteni a nemzeti érdekeket. (...)

Van egy ország – illetve az állam gyorsuló szétzilálódását látva inkább csak volt –, ahol mindez következmények nélkül megtehető.”