Azok a bizonyos fehér könyvek

„Tényleg, mik is a jobbító reformötletek, milyen megoldásokat kínál a nagy főnök?

1, - az integráció egyes területeken szorosabbá válna, de a tagállamok megőriznék szuverenitásuk legfőbb elemeit. Az eredményközpontú reformprogram mellett megmaradna az unió egysége, azonban bizonyos kérdésekben éles szembenállásokra lehetne számítani.

Vagyis, szinte minden marad a régiben. A bürokraták tovább dagonyáznak Brüsszelben, a gazdagabb országok továbbra is folytatnák azt a manipulációs játékot a gyengébb, szegényebb és a később csatlakozott országokkal, amin eddig is csak ők nyerhettek a gyengébb tagállamok támogatását farizeus politika jelszavait hangoztatva. Görögország eklatáns példa erre. Továbbá: »A németeknek kifizetődik a kelet-európai országok támogatása, a pénz nagy része az ő gazdaságukba csorog vissza« –állította Oettinger. az EU pénzügyi biztosa, aki ezt hivatalból is pontosan tudhatja!)

2, - az Európai Unió fokozatosan leszűkítené az integrációt az egységes belső piac területére, más kérdésekben, például a migráció vagy a biztonság és a védelem terén a jelenlegi uniós szintű helyett kétoldalú együttműködés alakulna ki a tagállamok között.

Egyértelmű fenyegetés azzal kapcsolatban, hogy az együttműködésben mindig két fél alkuján áll vagy bukik a vásár, ha nem törvények rögzítik a feltételeket, hanem majd az erősebbik dönti el a bulikat, méghozzá mindig a nagyobb kutya modell alapján. Gondoljunk az IMF »sikeres« adóság növelő közreműködéseire EU –s és világviszonylatban is.

3, - a többsebességes Európa

Európa már most is több sebességes, persze most csak inkognitóban az. De ez a két féle elbírálási lényegen nem változtat, sem gazdasági téren az órabérek, az árúk minősége nem azonos a most még nem kétsebességesnek minősített unióban, sem az unió társadalmi, politikai életében /például veszedelmes és fájó jelenség a nemzetiségi autonómiák hiánya az új tagországokban/. Brüsszelnek és Berlinnek azonban minden etikai jellegű erőfeszítése eddig a »Willkomenskultur« - ban merült ki.

4, - a tagállamok mélyítenék az együttműködést egyes kérdésekben, például a kereskedelem, a migráció, az egységes külpolitika vagy a határvédelem terén.

Ez végül is Juncker felfogásában a jelenlegi hatalom-központosító igyekezetek fokozását jelentené, az állami önállóságok fokozatos elmorzsolását, az egyelőre lassabb lépéseket a neoliberális vágyálom, a föderális berendezkedés irányába.

5, - a föderális Európa

Európa halála. A sokszínűség elvesztése. Ez maga a vég, egy hagyományos alapműveltség kivégzésének a tervezete (cultur-cidium).  Az amúgy is csökkenő kulturális értékeink és tudatunk felszámolása, helyette jönne a fast food jellegű új egyen-kifőzde kultúra, a menü friss orientális fűszerekkel vegyítve, sőt túlrakva.

A felelősség politikában elsősorban a tisztességre alapozódik. A Fehér Könyvek első látásra, hallomásra nem ébresztenek bennünk bizalmat. Politikai szerepükben és emberi magatartásaikban leértékelődött Junckeré és társaié sem. Ami eddig nem jött össze nekik, ezután sem fog: sem ma, sem holnap. Sűrűsödő gondok közt vergődő földrészünknek ma már új szellemre van szüksége.”

Gágyor Péter teljes írása az Élő Vidék című újságban jelent meg.