A schiffertelenített LMP

„Az LMP számai négy évvel ezelőtt sem voltak jobbak, csak akkoriban vezetett pártnak tűnt. Szakítás után voltak, a szerepfelállás az lett, hogy kifelé Schiffer viszi a pártpolitikát, Szél a szakpolitikai munkát. Utóbbi került fel aztán az óriásplakátra, és ők ketten viszonylag kellemes politikai környezetben – az Összefogás, a Fidesz és a Jobbik alkotta pályán – jeleníthették meg a párt protestjellegét. 2018-as külön indulások esetén az LMP-hez hasonlóan többen is bírnak majd ezzel a jelleggel, s a párt balról is kaphat kihívókat a 2014 utáni szereplőktől. Egyúttal kevéssé lehet sikeres abban, hogy összefogásnak állítsa be a baloldali pártok koordinált indulását; ehhez sem érve, sem nyilvánossága nincs az alakuló politikai környezetben – nem beszélve arról, hogy a koordináció nem összefogás.

Adódik továbbá a kérdés: ki lesz, aki a párt nevében a különböző fórumokon a többi szereplővel meg tudja vívni a politikai kampánycsatákat? Schiffer András sokszor kimagasló vitapartnere volt a többi párt vezetőjének, jelen esetben ez az előny, a »political animal« Schiffer távozásával (pontosabban távoztatásával) redukálódott. Meg tudja-e ismételni sikerét – azaz esetében az öt százalék feletti eredményt hozni – az az LMP, amely négy év alatt lényegében szervezetileg nem erősödött? Nyilván több tagja van, mint a Párbeszédnek vagy az Együttnek, de kevesebb, mint amit előirányzott magának négy éve. Ráadásul ennyi »poszt-2014-es« párt árnyékában az LMP-re szavazásnak a legutóbbi választáson tapasztalthoz hasonló automatikus protestmotivációja is kérdéses.

Természetesen előállhat az a helyzet is, hogy az LMP »a legnagyobb kicsi« pozíció okán – már amennyiben a mérésekben a többiek beragadnak – ebben az állapotában is bekerülhet a parlamentbe (»legalább ők jussanak be«). A népszavazási kezdeményezés egy számukra fontos, de a többségnek távoli témában (Paks II.) csekély láthatóságot nyújt, és ezzel a párt megint hónapokra bent ragadhat a Paks-tematikában. Emellett a Párbeszéd (Jávor Benedek) és az Együtt által korábban kezdeményezett Paks-népszavazás után ez inkább pótcselekvésből fakadó versenyfutás, mint a kivitelezést komolyan gondoló lépés.

A küszöb átlépése Schifferrel és nélküle is a fentiek okán 2018-ban nehezebb lehet, mint 2014-ben volt. Mindenkire nézve igaz, hogy választási kampányban nem szakpolitikusok, hanem ügyeket, témákat, a pillanatot megérző politikusok is kellenek. Csak szakpolitikus karakterek ebben a politikai térben könnyen válnak láthatatlanná. Ha a kisebb pártok külön indulása esetén a kampányban nem lesz jelen az LMP (a reggeli tévészereplés nem azonos a jelenléttel), akkor leginkább abban bízhat, hogy a többiek sem lesznek jelen. Ugyanakkor ők szintén ebben bíznak az LMP-t illetően.”