Mindig azt mondtam, amit gondolok

„Négy éve volt az igazgatóváltás a Nemzeti Színházban, legalább ugyanennyi ideje nem tüntettek ellened, ha jól emlékszem, egy ideje nem is buziztak le nyilvánosan. Hogy vagy most?

Hát nem hiányzik. Miért is lett volna mostanában bármi ilyesmi? Én már el vagyok könyvelve baloldali, liberális, zsidó, buzi menekültbérencnek. Ez már nem kérdés, ezzel már nem foglalkoznak. De én sem velük, azt hiszem. Ezek az ügyek kívülről biztos sokkal furcsábbak voltak, mint belülről. És nagyon megtanítottak arra, hogy mi a fontos és mi nem az.

Ha egy külföldi riporter megkérdezné, áruld már el, mi vezetett oda, hogy – ahogy mondod – üldözötté válj, mit válaszolnál?

Erről csak a Nemzeti Színház tehet. És hogy mindig azt mondtam, amit gondolok, és soha nem vettem figyelembe, mi a kifizetődő. Nem hajoltam ide-oda, kitartottam amellett, hogy nem mondok alapdolgokról kétnaponta mást, nem cserélem évente a köpönyegemet, és nem nyalom senkinek a seggét – engem soha nem láthattál politikai rendezvényen. Biztosan lehetett volna dolgozni azon, hogy kevésbé legyek renitens a Nemzetiben. De én ott nem folytattam semmiféle kormányellenes tevékenységet – ez nagyon fontos. Ott mi olyan dolgokról beszéltünk, amiket problémáknak gondoltunk, mert azt gondoltuk, a színháznak az a dolga, hogy problémákat vessen fel. És ezzel volt igazából baj, ezt mosták össze a kormányellenességgel. Jó, igaz, nem bírom ezt a kormányt, ezt mindenki tudja – de ennek mi köze is van a teljesítményemhez? Soha nem politizáltam direkten a színpadon. De már az is elég volt, hogy kérdéseket tettem fel. Manapság elegendő a tények kimondása ahhoz, hogy ellenzéki legyél.

Több interjúban elmondtad, az ország állapotát az is tükrözi, hogy a közélet botrányairól kérdeznek téged, és akkor lenne rendben minden, ha csak a színházi munkáidról kéne beszélned. De nem élvezed, hogy véleményvezér lehetsz?

Nem élvezem, de azt gondolom, hogy ez állampolgári kötelességem: aki olyan helyzetben van, hogy odafigyelnek rá, és nem kell azzal foglalkoznia, hogy egzisztenciálisan mi lesz a mondatai következménye, ha mond valamit, annak ma kötelessége beszélni. Igenis fontos, hogy legyen véleményed, és vállald is azt.”