Balfácánderbi

„Most viszont rátettek egy nagy lapáttal a küzdő felek, amikor kirobbant a legújabb összeesküvésvád. A jelek szerint ugyanis a nemzetközi munkásmozgalmi gyökerű és beágyazottságú hazai posztkommunista tábor sehogy sem tud meglenni belső konspirációs gyanúk nélkül és ezt a sztálinista tradíciót a XXI. században is ápolni óhajtja.

Ne tévedjünk persze: nem holmi fátum, kívülről érkező sorscsapás miatt kerekedett vihar a baloldali blokkban. Igen egyszerű oka van, mégpedig az, hogy Gyurcsány Ferencet ki akarták hagyni az összeszövetkezésből, mert úgy ítélték meg, hogy vele nem lehet többé választást nyerni Magyarországon. Az őszödi hérosz ezt viszont nem nézhette tétlenül, ezért kellett nyílt színen úgymond lelepleznie az ellene szőtt ármányt, amelyben értelmezése szerint részt vett a balliberális oldal színe-virága, Botka és a be nem vált prognózisairól elhíresült Lengyel László vezetésével.

A Pénzügykutató ikonja az ATV-ben azzal védekezett: ő csak beszélgetni szokott ellenzéki politikusokkal, és sohasem csinált titkot belőle, hogy Gyurcsányról mit gondol. Nem értette, miért nem hívta föl a DK-vezér egyszerűen Botkát. Csak hát azt meg Lengyel nem érti, hogy Gyurcsány nem összefogást akar, hanem egy olyan koalíciót, amely mindegy, kikből áll, a lényeg, hogy ő legyen a fej. És azért nem érdekli, hogy ez a koalíció kudarcra van ítélve, mert neki nem a kormány, hanem a többi balos alakulat legyőzése a célja. Hogy ő maradjon egyedül szóba jöhető kakas azon a bizonyos dombon.

Ahhoz a kalózkapitányhoz hasonlít, aki a saját hajóját lövette, hogy muszáj legyen támadni. Gyurcsány irracionalizmusa mögött tehát van logika. Shakespeare-rel szólva: őrült beszéd, de van benne rendszer. Hisz a belterjes balfácánderbinek hosszabb távon ő lehet a nyertese.”