„Amikor elindították a Nyugatot, vagy felépítették az Országházat, még jelentett az a szó valamit Magyarországon, hogy »világszínvonal«. Aztán amikor a lila, sárga és piros öltönyökben parádézó Friderikusz Sándor beszélt a »korszellemről« 1992-ben, és aztán az alternatív szexuális magatartásokat sokkterápiával népszerűsítő Bimby rollerezett be a stúdióba, már elbizonytalanodhattunk.
És most, hogy a »világszínvonalúként« eladott Tényekben arról hallunk vezető anyagként, hogy »magas sarkút és miniszoknyát viselt a kézrátétellel gyógyító orvos« egy olyan Isten háta mögötti faluban, ahová a Sátán se tette be a lábát azóta, hogy kiűzték az exercise bookot emlegető Ferikéből, végleg itt a post truth. Hát ilyet nem látunk a CNN-ben.
Persze lehetséges, hogy a Tények szerkesztői és az azbesztarcú műsorvezetők, az adásban látott pokoli tarlótűznél is többet égő Gönczi Gábor és Marsi Anikó a miniszterelnök filozófiáját tették magukévá, és mostantól már nem követjük, hanem diktáljuk a trendeket. Például úgy, hogy a Csongrádi Hírektől átvett anyagot nevezik ki »világszínvonalnak«. Merésznek merész, akár pár manó és pár doboz sör után sasszézni egy renoválandó homlokzat állványzatán, csak hát akkora aránytévesztés, minthogy a feleségét fegyverrel fenyegető mezőcsokonyai férfiért nyolc TEK-furgont és tíz rendőrautót küldtek ki. Csoda, hogy ilyen felhajtás közepette a felzaklatott helyiek a kocsmában várták meg a túszdráma végét? (Ha érdekli a végkifejlet, a teletext 888. oldalán olvashatja el, mert összenő, ami összetartozik.)”