Az év kérdése

„Bármilyen különös, a legfontosabb politikai erőpróbákat tavaly rendre az ellenzék nyerte. Igaz, ezt ő maga és a választói sem nagyon vették észre. Az év elején az MSZP botrányos körülmények között, ámde sikertelenül elbuktatni igyekezett népszavazási kezdeményezésével elérte a társadalom nagyobb részét irritáló vasárnapi boltzár eltörlését. Fodor Gáborékat leszámítva a baloldali, liberális ellenzéknek a kötelező betelepítés témájában tartott népszavazáson nem az igenek irreális győzelme, hanem a voksolás érvénytelenné tétele volt a célja, s ezt is elérte. Majd a Jobbik az egyik Fideszhez kötődő korrupciógyanús ügy reflektorfénybe helyezésével élt az alaptörvény módosítása kapcsán meglévő alkuhelyzetével, s a miniszterelnök ország-világ előtt a kötvényüzletet választotta az „ország megvédése” helyett. Az ellenzék kisebb sikereket is elkönyvelhetett, így kompromisszumra szorította a Fideszt a terrorveszélyre való hivatkozással erőltetett rendkívüli jogrend ügyében. Mindezek ellenére nem állítható, hogy az ellenzéki pártok bármelyike is túl nagy lépést tett volna tavaly a kormányrúd megszerzése felé, s egyelőre azoknak is csalódniuk kellett, akik a civil mozgolódások körül keresik a csodafegyvert.

Óvatosan jósolgatnék, hogy mi várható idén. Valószínűsíthető, hogy Orbán Viktor belátta, a migrációs tematikából már minden létező belpolitikai hasznot kifacsart, így annak napirenden tartása mellett már látszanak az új irány körvonalai. Jóléti intézkedések, béremelések, adókönnyítések, nyugdíjasoknak tett gesztusok várhatók idén is, amihez persze jól jönne a tavalyinál lényegesen nagyobb gazdasági növekedés. Az új hatalompárti média nyomása alatt álló ellenzéknek erre is tekintettel kell manővereznie, egymással a külön meccseit megvívnia, majd kihívóként fellépnie. Utóbbi esetében a kormányképesség érzete a kulcs, amit a baloldal vissza-, a Jobbik megszerezni igyekszik.”