NER-etlen hétévesek, avagy mi is az a NER?

„A NER-ben minden benne volt, ami szép és jó, amit a hatalom (nemcsak a Fidesz, de szinte minden hatalom) önmagáról láttatni kíván. Mindenkinek ígért valami biztatót, mindenkit megcirógatott, és a fényes jövő ígéretét hordozta. Megígérte, hogy az előző időszakkal szemben nem fogja a törvényeket és szabályokat kénye-kedve szerint változtatni. Megerősíti a joguralmat, felszámolja a politikai és gazdasági korrupciót, felszámolja a kiváltságokat, nem engedi, hogy az ország felemelkedésnek erőforrásait kiváltságosok, magánérdekek és bűnözők sajátítsák ki. Megerősíti a jogbiztonságot, és a valódi törvény előtti egyenlőséget. A szolidaritás, a szabadság, az emberi méltóság értékeit fogja érvényre juttatni. Felszámolja a szegénységet, megteremti a szociális biztonságot. Az orvosokkal és betegekkel együtt átfogó változást (a reform szót kínosan kerülték ezekben a dokumentumokban) vezet be az egészségügyben. Helyreállítja Magyarország nemzetközi tekintélyét, hitelét és befolyását, újból tiszteltni fogják hazánkat a nagyvilágban. A mindenkori ellenzék is része lesz az együttműködési rendszernek, ahol fontos szerepe lesz a hatalom ellenőrzésében. Még hosszan lehetne sorolni ezeket a jól hangzó NER-ígéreteket, amelyeket első pillanattól kezdve áthidalhatatlan szakadék választott el a rezsim tényleges működésétől. Még azt sem állítom, hogy nem volt olyan vezető, aki ezeket a célkitűzéseket komolyan gondolta volna, és szerette volna megvalósítani. Ám azok, akik valós döntési helyzetben voltak, ezekről a dolgokról egészen másképpen gondolkodtak.

A NER tehát egy imaginárius valóság, aminek a hétköznapokhoz már az első időkben sem volt semmi köze, később pedig inkább kényelmetlenné vált, ballaszt lett belőle, amit csendben, feltűnés nélkül sorsára hagytak, és ma már emlékezni sem szeretnének rá. És erre nagyon is jó okuk van.

Mint mondtam,  a kifejezést a feledéstől a baloldal mentette meg, hiszen lépten-nyomon emlegeti, de nem arra használja, amire kéne. Ha már emlékeztetünk rá, akkor érdemes lenne a NER ígéreteit folyamatosan számon kérni, a kormányt szembesíteni a NER szólamaival, ígéretgyűjteményével. Ha a jelenlegi rezsimet NER-nek nevezzük, akkor közvetve azt állítjuk, hogy azt a sok szép ígéretet megvalósította a kormány. Márpedig kevés állítás esik ennél távolabb a valóságtól. Ha kormányzati részről egy percig is komolyan vették volna a NER-t, az Magyarországnak és a magyar állampolgároknak messze jobb lett volna, mint az, amiben az elmúlt évek során részünk volt. Bár eredetileg a NER-t a Fidesz a szép és boldog jövő szimbólumának tekintette, mára inkább a nagy átverés szimbóluma lett. Illetve lehetett volna, ha nem leíró módon, a hétköznapi gyakorlattal azonosítják bírálói, hanem normative alapon számon kérik az elmúlt közel hét év teljesítményén. Akkor mindenki számára egyértelmű lenne, hogy kormányunk idén valójában egy NER-etlen hétéves.”