Bár pár évvel ezelőtt még tényleg elképzelhetetlen lett volna, ma félig-meddig legitim arról filozofálgatni, hogy hogyan borul össze 2018-ra a Jobbik és a „demokratikus ellenzék” – ahogy tette azt az SZDSZ és az MSZP 1994-ben.
„Nézzük meg, milyen lehetőségek kínálkoznak a jelenlegi választási rendszer keretei között!
1. Semmilyen szinten nem fog össze a Jobbik a baloldallal, tehát külön lista, külön egyéni jelöltek. Bár a »realisták« szemében ma ez tűnhet a legvalószínűbb forgatókönyvnek, ennek van a legkisebb esélye. Pontosabban ennek csak akkor lehet(ne) esélye, ha a Fidesz-KDNP jelenlegi támogatottsága a töredékére zuhanna 2018 elejére (ilyen esetben nyilván vérszemet kapnának az ellenzéki erők és »ki ha én nem?!« alapon mindenki külön-külön akarná megragadni a kormányrudat), vagy ha a Fidesz-KDNP támogatottsága – és persze a belsős előrejelzések – azt mutatnák, hogy a jelenlegi kormányerők bizonyosan megtartják abszolút többségüket az Országgyűlésben, de messze vannak a kétharmadtól: ilyen esetben nem osztana, nem szorozna egy totális ellenzéki összeborulás, ellenben jelentős arcvesztéssel zárulna.
2. Totális összefogás: közös lista, közös jelöltek.Bár matematikailag valószínűleg ez lenne a legsikeresebb felállás – legalábbis a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok alapján, ha botor módon összeadnánk a Jobbik és az összes baloldali párt támogatottságát –, tudvalevő ugyebár, hogy nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni. Márpedig egy formalizált választási együttműködés megkötésével a két párt/oldal valószínűsíthetően nagyobbat bukna – már a »megmaradó« választók számát tekintve –, mint amennyit nyerne a »kitartó« választók »összeadásával«.
3. Koordinált jelöltállítás: tehát külön listák, önálló egyéni jelöltek, de koordináltan, azaz minden választókerületben csak egy »összellenzéki« aspiráns. Jelenleg ez tűnik a legesélyesebbnek, és e forgatókönyv még arra is lehetőséget hagyna, hogy összeálljon egy »demokratikus ellenzéki« közös lista, közös »demokratikus ellenzéki« jelöltekkel, akik adott esetben visszalépnek az első forduló előtt (vagy el sem indulnak a jobbikos jelölttel szemben). A koordinált jelöltállítás is kétféleképpen valósítható meg:
3.1. Az egész országra kiterjedően: azaz valamennyi választókerületet végigmérik-végignézik, és mindenhol az az ellenzéki (MSZP-s, DK-s, PM-es/összbaloldali/jobbikos) jelölt indul, aki a legesélyesebbnek tűnik Fidesz-KDNP-s kihívójával szemben. Ez szintén akkor »érheti meg«, ha valós esély kínálkozik a kormányváltásra – máskülönben újra az arcvesztés problematikája merül fel.
3.2. Csak a billegő (»háromosztatú«) körzetekre kiterjedően: azaz ha a Fidesz-KDNP támogatottsága országosan stabilnak mutatkozik, de a 2010-ben (és nagyrészt még 2014-ben is) tapasztalt egyenletes területi eloszlása megborul, akkor a három erős induló (Fidesz-KDNP, baloldal, Jobbik) esetén billegő 5-10-15-20 (?) körzetben egyszerűen lepaktál a »perverz koalíció«, »kényszer szülte«, »pillanatnyi« és »helyi« alkuként állítva be az indulást/nem indulást.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
„Örülök Dávid, hogy a fővárosi munkádhoz az oldalamat és videóimat használod, sokadjára” – írta a Fidesz-KDNP fővárosi képviselőcsoportjának vezetője.
A politikai hullarablás e minősített esetén nem rugóznék tovább.
A magyar gazdák ellenzik a brüsszeli javaslatot.
A baloldali politikus továbbra is álhírt terjeszt hazánkról, aminek beláthatatlan következményei lehetnek.
A költő és irodalomtörténész szerint a magyarság léte most is a kultúrán múlik.
Százharminc vádpontot fogalmaztak meg a Manchester City ellen az utóbbi idők egyik legnagyobb sportperében, most mégis rangadót játszik a Bajnokok Ligájában.
A demokraták nagyon nem örülnek az ukrán elnök döntésének.
