A probléma nem az iszlámmal van, hanem velünk

„GFG: De azért mégiscsak annak, hogy »ráció«, »ösztön«, »hit« van jelentősége az átlagember politikai preferenciáiban is. »Én hiszek benne, mert azt akarja«. »Ösztönösen a jót akarja«.

fontos. Volt egy pár hónapja egy közös beszélgetésünk Erdő Péterrel, és azt hiszem ebben egyetértettünk: a probléma nem az iszlámmal van, hanem velünk. A probléma az, hogy az iszlám az a görbe tükör, ami megmutatja nekünk, hogy velünk vannak komoly gondok. Ezeknek a komoly gondoknak a filozófiai részéről beszélgettünk eddig, és a problémák másik része, amit egyébként pedzegettek is, az a jólét. Ha nincs jólét, akkor ezeket a dolgokat az ember filozófiai okítás nélkül is felismeri. Felismeri, hogy a létezés nem csak róla szól és egyben kényszer alatt van hogy kitörjön a helyéből. Az pedig gondolatra és alkotásra serkent. Amikor jólét van és a probléma csak az, hogy hány fokra állítsam a termosztátot, és nem az, hogy mit fogok ma enni, akkor nem irányul erre erőfeszítés.

GFG: Tehát az elpuhultság a probléma?

Köves: Igen, az elpuhultság. Ami egyébként önmagában nem lenne probléma, csak akkor probléma, ha...

GFG: Ha van kihívás.

Köves: Nem egészen. A kihívás az így is úgy is jönni fog. Az elpuhultság, a jólét önmagában nem lenne probléma, ha lenne mellette az az abszolút erkölcsi bázis, ami maga serkent a cselekvésre. Miért vagyok itt? Mi a célom? Ha nem érdemes semmiért meghalni, akkor nem érdemes semmiért élni sem. Miért élek? Hát azért, mert egyelőre jólesik. Elvagyok. De ez nem olyan, amiért én bármilyen áldozatot meghoznék. És ez a halála, ez a vége a civilizációnak. Volt egy nagy vita Napóleon idején. Amikor Napóleon megtámadta a cári Oroszországot. Arról szólt a vita az orosz rabbik között, hogy jó-e Napóleon a zsidóknak vagy nem....

GFG: Napóleon behelyettesíthető bárkivel. (nevetés)

Köves: Mindenesetre, miről szólt a vita? A vita egyik eleme az volt, hogy mi a nagyobb kihívás: a jólét vagy a szegénység? A szegénység vagy a gazdagság próbatétele a nehezebb? Sokan azt mondták, hogy a gazdagság próbatétele sokkal nagyobb próbatétel: a szegény embernek hinni, felismerni azt, hogy ő nem ért mindent, könnyebb dolog. Mert mi is ott a próbatétel? Az, hogy »miért van ez így?«. »Értsem már meg istenem, hogy miért csinálod ezt velem.« A jólét nagyobb próbatételt állít. A gazdagság próbatétele az, hogy eszedbe se jusson azt gondolni, hogy te vagy minden. Ezt elég nehéz felismerni és belátni. Ha jól mennek a dolgok, akkor könnyen gondoljuk úgy, hogy mi minden velünk kezdődik és velünk végződik.”