Birodalmi dilemmák

„Az elmúlt évek során egyszerre két polgárháborút is provokált Oroszország ellen. Az egyiket a legérzékenyebb proxemikai zónájában, Ukrajnában, a másikat pedig a világhatalmi tér legkényesebb zónájának számító Közel Keleten, azon belül Szíriában. Számos jel utal arra, hogy ez a saját szemszögéből nézve is súlyos hiba volt. Az egyik ilyen jel, hogy Henry Kissinger, aki változatlanul meghatározó szereplője e globális hatalmi szuperstruktúrának, mindent igyekszik megtenni a hiba kijavítására. Nem zárható ki tehát, hogy valójában magán e szuperstruktúrán belüli törésvonalról van szó, és Trump azok „embere”, akik e hibás stratégiai döntés korrekcióját kívánják most elindítani. Ám a most megbukóban lévő stratégiát elszántan védők ellenállására tartósan számítani kell, így a jövőben még sokszor lehetünk tanúi eddig elképzelhetetlen konfliktusoknak.

Feltehetőleg az Amerikai Birodalomnak a birodalmi létből való »rendezett visszavonulása« két eltérő stratégiájáról van szó. A visszavonuló birodalom számára ugyanis hosszú távú jövője szempontjából az látszik a legfontosabbnak, hogy ne jöhessen létre egy kifejezetten ellene irányuló eurázsiai nagykoalíció Európa, Oroszország és Kína között, amihez esetleg még Japán, India és az iszlám világ nagy része is csatlakozna. Az előttünk álló igen veszélyesnek ígérkező évtizedek legfőbb tétje az, hogy létrejön-e ennek a rendezett visszavonulásnak egy minél alacsonyabb konfliktusszinten végrehajtható változata. Amit most látunk, az a két lehetséges stratégia gigantikus küzdelme. Isten óvja Amerikát!”