Újratervezés

„Az eddigi amerikai külpolitika alapvetően két ügyben sodorta folyamatosan óriási veszélybe Európát. Közel-keleti taktikája népvándorlást indított, az Oroszországgal szembeni keménykedés pedig – amit Clinton a kampány hevében egészen túltolt – már egy sokkal közelibb és kézzelfoghatóbb háború veszélyét vetítette elénk. A Clinton mellett kardoskodó nyugati és hazai liberálisok viszont szokásos arroganciájukkal oktattak ki mindenkit, aki Trump győzelmét várta, figyelmeztetve az őrületes veszélyre és káoszra, ami következni fog, és csak a tapasztalt, szakértő, mérsékelt, magát mozdíthatatlannak hitt elit által szeretett Clinton állíthat meg. Most azonban ott tartunk, hogy Budapestről hátradőlve élvezhetjük, hogyan sokkolja tovább ellenfeleit Trump, hiszen nekünk biztosan nem lesz rosszabb. Amikor már »liberálisaink« éppen kezdtek volna megnyugodni, a jóvágású és megbízható Mitt Romney eljövetelében bízva, akkor Trump egyszer csak bedobta Rex Tillerson ExxonMobil-vezér nevét, aki állami kitüntetést is kapott. Oroszt. Vlagyimir Putyintól. 

Tillerson jelölése egyértelműen előrevetíti, hogy Trump leszámolhat az értelmetlen szankciós politikával. Azokkal a büntetőintézkedésekkel, amelyek terhét mi is nyögjük, meg az egész régió, de Oroszország alighanem a legkevésbé. Bár egy másodperccel nem hozták közelebb az ukrajnai rendezést, mégis ragaszkodik ahhoz Merkel és Hollande is. Hogy is ne tennék, ha egyszer most még ez a sugalmazás érkezik Washingtonból. Aki teheti, hogy kihúzza magát a szankciók alól, meg is teszi. Ahogy Aleksandar Vucic szerb kormányfő is kimondta már, hogy még benne sincsenek az EU-ban, nem igazán fair, hogy már most belerángassák őket a szankciókba, miközben a remélt előnyök még ígéretnek is zsengék.

Ebben a pillanatban okkal bízhatunk abban, hogy eljön a józan ész kora. A hatalmon lévők először szavakkal, majd kínjukban tettekkel is mentik magukat. Tudják, hogy az új elit csak azokból kerülhet ki, akik hajlandók kimondani a problémákat, és megoldani azokat. Vagy legalább nem robbantanak ki újabb háborút – már az is valami.”