„Miközben a kormányközeli média azt harsogja, hogy vannak ugyan gondok, de azért nagyon jól teljesít a magyar gazdaság, és egyre nagyobb a lakosság jóléte, meglepő számok látnak napvilágot, amelyek mintha ellentmondanának az örömódának. Az Európai Unió Statisztikai Hivatalának (Eurostat) felmérésében például a 2014-es adatok azt mutatják, az unióban a magyarok engedhetik meg maguknak a legritkábban, hogy étteremben étkezzenek vagy megigyanak egy sört valamelyik sörözőben a barátaikkal. Annál is inkább szomorú ez a statisztika, mert éppen arról az esztendőről van szó, amelyben a közelmúlt legmagasabb, 3,5 százalékos bruttó hazai termék (GDP) növekedését produkálta hazánk.
A felmérés szerint a magyarok 36,5 százaléka, azaz több mint harmada havonta egyszer sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy étteremben étkezzen. Ennél még a sokszor lesajnált románok és bolgárok is »jobban élnek«, hiszen náluk 35, illetve 30 százalékon áll ugyanez a mutató. A lengyelek éppen a 13 százalékos uniós átlag alatt vannak, míg a szlovákoknál csak minden tizedik családnak kell teljesen megtagadnia magától az éttermi étkezés élvezetét, a csehek pedig 3,4 százalékos értékkel éppen beleférnek a legjobban élő öt ország közé. Igaz ugyan, hogy a vendéglátás tavaly jó évet zárt itthon, de ez egyrészt a sok külföldit fogadó Budapestnek köszönhető, másrészt a hatalomhoz közel álló vékony elitnek, amely egyre többet költ ilyen célra is.
Tovább rontja az összképet, hogy az Eurostat 2015-re vonatkozó adatai alapján a magyarok több mint negyede él olyan lakásban, ahol rossz a szigetelés, lyukas a tető vagy korhadtak a nyílászárók. Ennél rosszabb számok csak három országból érkeztek. Ráadásul az unió 16,8 százalékos átlagával szemben nálunk a lakosság 40 százaléka az ideálisnál kisebb lakásban él. Az európai és a régiós bérektől elmaradó hazai fizetések sem a növekvő jólétre utalnak, bár a mostani, a piac által kikényszerített minimálbér-emelés ezen valamit segíthet. Az sem a magas életszínvonal jele, hogy több százezer magyar keresett magának munkát Nyugaton, mert az itthoni bérekből nem tudta eltartani a családját.