Közmunkás a háztetőn

„És most itt az új esély! A kéményseprés. Piszkos munka, de segédmunkásbér jár érte (közel nettó 120 ezer forint), mivel szétverték a rendszert, álláshely is akad. A hírek szerint egyelőre mintegy száz közmunkás ragadhat (kötelezően) kefét, s indulhat fel a háztetőre, miután elvégezte a gyorstalpalót. A rövidített képzés végén szakmát adnak az érintettek kezébe (kéményseprő light), ami nem lenne butaság, ha nem veszélyes üzemet érintene, illetve nem előzte volna meg a lépést a szakma megalázása.

De nézzük inkább a nagy tervek, számok mögött magukat az embereket! Akiket a kormányzati kommunikáció szerint egyre nagyobb számban sikerül a munka világába terelni, így pedig – logikusan – egyre nő az érintettek esélye arra, hogy kilépjenek a szegénysorból. A közmunka mint lehetőség nem elítélendő dolog, hiába vitatják ezt máig a 2010 előtti világ hívei; a balliberális politika éhbéren és passzívan tartó segélyezési rendszere megbukott, nulla esélyt sem adott a továbblépésre.

Ám az immár évek óta futó közfoglalkoztatás jól szimbolizálja mindazt, ami a jelenlegi kormányzatról számos más területen is elmondható. Vagyis, hogy szakított a korábbi lehetetlen állapotokkal, papíron megerősítette a gazdaságot, elméletben értékteremtő programokat alkotott, csak épp nem volt lehetősége, tudása vagy szándéka a cizellálásra. Arra a nem elhanyagolható tényezőre, hogy emberek dolgoznak a gépezetben.”