Magyarország és Európa jövője a tét

„– Alíz érkezése óta változott a hozzáállása a migrációs válsággal kapcsolatban?

– Nem. Eddig is volt öt gyermekünk, épp elég felelősség az is, kijelöli az ember helyét és dolgát a világban. Nekem is a családom a legfontosabb, az ő nyugalmuk, biztonságuk, egészségük, boldogulásuk. Magyarország az egyetlen hely, ahol otthon lehetünk, ők is, én is, ezt kell megvédeni, itt kell biztonságossá, derűssé, barátságossá tenni az életet. (…)

– A vasárnapi népszavazással kapcsolatban az ellenzéki kommunikáció sok zavart okozott a fejekben. Tudná rendezni a sorokat? Van kvóta, vagy nincs, ki akarunk-e lépni az unióból, vagy sem, és egyáltalán: mi az igazi tétje a népszavazásnak?

– Mindenkinek, aki tagadja a kötelező kvóta bevezetésének szándékát, egy kérdést tennék fel: visszavonta az Európai Bizottság a kvótacsomagját? Nem. Ellenkezőleg, a múlt héten megerősítette. A brüsszeli bürokratákkal is ugyanaz a helyzet, mint a szemfényvesztőkkel: a kezüket kell figyelni, nem a szájukat. Mi, magyarok a felmérések szerint az egyik leginkább elkötelezett ország vagyunk az Európai Unió mellett. Más kérdés, hogy szerintünk változtatni kell a jelenlegi politikán, de az európai közös jövő iránti elköteleződésünk továbbra is erős. Sőt, éppen azért szeretnénk változtatni, hogy megőrizzük azt az Európát, amelyet mindannyian szeretünk, otthonunknak érzünk és amelyért annyi áldozatot hoztunk már.

– Többen távolmaradásra biztatják híveiket. Mit üzen azoknak, akik úgy gondolják, nem kell részt venniük ezen a népszavazáson?

– Magyarország és Európa jövője a tét. Tőlünk nyugatra láthatjuk, mi történik, ha az emberek megkérdezése nélkül döntenek ilyen horderejű kérdésben. Ott már azt mondják: szeretnék visszaforgatni az idő kerekét. Mi ne kövessünk el olyan hibát, amit nem lehet kijavítani. Ne kockáztassuk Magyarország jövőjét. (…)

– Miben látja a migráció legfőbb veszélyeit a magyar társadalomra nézve?

– Először is itt van a mindennapok biztonsága. A bevándorlókat becsapják, mert a jólét ígéretével több ezer kilométeres, veszélyes útra csábítják őket. Embertelen dolog, ha valakit arra kényszerítünk vagy késztetünk, hogy egy másik országban éljen, ahol aztán sorozatos csalódások érik. És akit becsapnak, az dühös lesz. Állandó konfliktusforrás a becsapott bevándorlók tömege. Nem beszélve arról, hogy a dühös fiatalok közül toboroznak a terroristák. Ráadásul a bevándorlók nem osztoznak az európai értékekben. Mi, európaiak például tiszteljük a nőket, egyenrangú félként tekintünk rájuk – náluk ez másképp szokás. Minden európai országban a monogámia az elfogadott, a poligámia büntetőjogi kategória – náluk viszont természetes. Az európai jogrend és az iszlám törvénykezés sem békíthető össze. A bevándorló tömegek eltartása megterheli a gazdaságunkat. Sok pénzbe fog kerülni ellátásuk, taníttatásuk, miközben Európában sok millió ember munkanélküli. Az etnikai, vallási és kulturális arányok megváltozása sem elhanyagolandó tényező. Látjuk a trianoni utódállamokban élő magyar közösségek esetében, mi történik, ha egy kisebbség egyszer csak többséggé válik. Egy emberöltő alatt kihúzhatják a lábunk alól a talajt. (…)

– A nemek győzelme esetén meddig hajlandó a kormány elmenni az Európai Unió betelepítési törekvéseivel szemben?

– Ezt a kormányt eddig sem lehetett gyávasággal és megalkuvással vádolni. Mindig elmentünk a falig, olykor még a falakon is átmásztunk vagy áttörtünk. Egy erős nemzeti felhatalmazással jó eséllyel sikeres csatákat vívhatunk meg azokkal, akik az ellenőrizetlen bevándorlással akarják Európát gyengíteni.”