Magyarország az otthonunk, meg kell védenünk!

„Lokál: Pelenkázta már az unokáját?

Orbán Viktor: Erre még nem került sor. Családunkban az egy főre eső hölgyek aránya rendkívül magas. Nagymamám, édesanyám, feleségem, Anikó, Ráhel, Sári, Róza és Flóra mellett nem könnyű lehetőséghez jutni, de ha úgy alakul, nem fogok visszariadni a feladattól.

L: Hogyan tudta meg, hogy nagypapa lett?

OV: Ráhel felhívott, amikor elindult a kórházba. Ezt követően folyamatosan forró dróton lógott a család összes tagja. Az örömhírt, hogy Alíz egészségesen megszületett, végül a vejem osztotta meg velünk, aki a kórházból küldte a tudósításokat.

L: Mozgalmasak mostanság a napjai, milyen gyakran látja Alízt?

OV: Anikó lelkes nagymama. Alízt gyakran áthozzák, van egy csendes kertünk, jól érzi itt magát. Igyekszem én is úgy alakítani a napom, hogy amennyire a munkám engedi, otthon legyek. Örülök, hogy újra van kisbaba a háznál.

L: Négy lánya van és egy lányunokája. A döntéseit mennyire befolyásolja az, hogy nők veszik körül?

OV: És ott van még a feleségem is. Tény, hogy a nők más logikával is képesek megközelíteni egy problémát, több árnyalatot észrevesznek. De világéletemben arra törekedtem, hogy ne vigyem haza a munkát, már amennyiben ez egyáltalán lehetséges. Inkább úgy fogalmaznék, hogy egy nagycsaládos miniszterelnök helyzeti előnyben van a politikában, mivel egyszerre több nézőpontból is látnia kell a dolgok állását, és naponta kell a különböző érdekeket összebékítenie. Aki indult már a család apraja-nagyjával nyaralni, tudja, hogy miről beszélek.

L: Alíz érkezése óta változott a hozzáállása a migrációs válsággal kapcsolatban?

OV: Nem. Eddig is volt öt gyermekünk, épp elég felelősség az is, kijelöli az ember helyét és dolgát a világban. Nekem is a családom a legfontosabb, az ő nyugalmuk, biztonságuk, egészségük, boldogulásuk. Magyarország az egyetlen hely, ahol otthon lehetünk, ők is, én is, ezt kell megvédeni, itt kell biztonságossá, derűssé, barátságossá tenni az életet.

L: Mit gondol, milyen lesz Európa, amikor az unokája középiskolába megy?

OV: Aki azt állítja, hogy tudja, milyen lesz a világ pár év múlva, valószínűleg téved. Láthatjuk, hogy egyik napról a másikra megváltozhat minden, tabuk dőlnek meg, magától értetődő dolgok kérdőjeleződnek meg. Pár évvel ezelőtt senki nem gondolta volna, hogy egyik szomszédunknál háborús helyzet alakulhat ki, márpedig Ukrajnában éppen ez történt. Azt sem hittük volna, hogy a magyar családok aggódva engedik el nyugat-európai körútra gyermekeiket, márpedig most sokan féltik őket. A terror beköltözött Európába, a mindennapok biztonsága is megbillent. Azt nem tudhatjuk biztosan, hogy mit hoz a jövő, az viszont rajtunk áll, merre haladunk tovább. Mi, magyarok általában idejekorán felismertük a veszélyt, és volt bátorságunk a változások élére állni. Amikor összefogtunk, a siker sem maradt el.”

(...)