A lojalitás határa

„A legfrissebb üzenet a tengerentúlról egy lovagkereszt. Tom Lantos leánya, a Lantos Intézet igazgatója, Katrina Lantos Swett adja vissza a sajátját, csatlakozva ahhoz a másik száznyolc kitüntetetthez, aki így tiltakozik Bayer Zsolt »munkásságának« állami elismerése ellen. Katrina Lantos Swett nem a bayeri értelemben vett »libsi«. Zsidó származása ellenére követte édesanyját a mormon egyházba, politikai nézeteit tekintve pedig a Demokrata Párt konzervatív oldalán helyezkedik el, amit idehaza centristának vagy jobbközépnek mondanánk. Egészen mostanáig nem csupán kapcsolatban állt az Orbán-kormányzattal, de tudni lehet róla, hogy különböző amerikai fórumokon igyekezett azt jó színben feltüntetni. Olyannyira, hogy nála liberálisabb amerikai-magyar barátai ezt fel is rótták neki. Mégis, úgy érezte, hogy apja emléke pártatlanságra és »a magyar ügy« támogatására kötelezi.

Arról nem ő tehet, hogy ez a fajta magyar ügy egyre kevésbé esik egybe a nemzet valódi érdekeivel. Ráadásul a kormány »magyarságteljesítménye« bármely nemzetközi fórumon védhetetlen. Miközben külföldön fogadkozik és zéró toleranciát ígér az antiszemitizmus ellen, idehaza nyilas szerzők műveit taníttatja az iskolákban, csurkista igazgató kezére ad fővárosi színházat és kitünteti a rasszista hecctollnokot. Már nem is nehéz, hanem lehetetlen azzal érvelni, ehhez a szélsőjobboldali veszély elhárítása miatt van szükség. Amíg Orbán maga a két lábon járó szélsőjobboldali veszély, nem csodálkozhat rajta, ha ekképpen is kezelik.

Katrina Lantos Swett a végsőkig elment a mai magyar kormány iránti lojalitásban. Eddig bírta.”