Hazug '56-os párhuzam

Semmi sem olyan, mint amilyennek látszik. "Haslinger és más kutatók műveiből tudjuk, hogy az osztrák kormány - a mai hivatalos ábrázolás ellenében - mennyire óvatosan reagált az eseményekre, és a lakossággal ellentétben mennyire tartózkodó volt a menekültek befogadását illetően is. A médiakutatók és történészek segítségével nagyon pontosan megtudhatjuk azt is, hogy a kezdetben szinte eufórikus tudósítások a magyar forradalomról egy-két hónap lefolytával - legalábbis a menekültekkel szemben - már majdnem nyílt ellenségeskedésbe, gyűlölködésbe fordultak. Brigitte Zierer meggyőzően rekonstruálta ezt a folyamatot a médiában (Zierer 1995). Szerinte az osztrák sajtóban már 1956 november vége táján kimutathatók bizonyos fenntartások a magyar menekültek iránt: egyre inkább szóba kerülnek a menekültek ellátásának magas költségei, a továbbutazási lehetőségekkel kapcsolatos problémák, egyre inkább válnak a magyar menekültek anyagi tehertétellé (bár ez a folyamat Zierer szerint nagyon lassú). 1957 januárjában nyilatkozatot tett közzé Oskar Helmer szociáldemokrata belügyminiszter, melyben kinyilvánította, hogy "a menekültnek igenis vannak kötelezettségei is." "A politikus tekintélye úgy látszik lehetővé tette, hogy ezzel a kijelentéssel az addig csak lappangó előítéletek teljesen felszabadulhattak. Ettől az időponttól nyíltan lehetett támadni a magyar menekülteket, akik most már [a sajtó ábrázolásában] valóságos problémává nőtték ki magukat" (Zierer 1995, 487). A diskurzus az osztrák médiában ezen a ponton - állítja Zierer - véglegesen megtört. Egyre inkább jelentek meg olyan írások, amelyek arra hívták fel a figyelmet, hogy Ausztria humanitárius kötelezettségeinek már a háború utáni menekültek ellátásával eleget tett: a segítőkészségnek vannak határai. Egyre inkább emigránsokról" és nem menekültekről beszéltek. Ennek alátámasztásául az osztrák sajtó már "túlzottan igényesnek" és "hálátlannak" ábrázolja a magyar menekülteket. "A vezércikkek szerzői felkaptak bizonyos lakossági hangulatokat, és először csak burkoltan, aztán egyre inkább nyíltan is megfogalmazták előítéleteiket a magyar menekültekkel szemben (...). Így váltak a "magyar hősök" az osztrák jóléti állam "parazitáivá"." (Zierer 1989, 502)"

Milyen hatezer emberről makog Csontos? 176 ezer ember hagyta el az országot a forradalom után, és ennek jelentős része semmit nem csinált a forradalom alatt, csak tele volt a hócipője a vörösökkel, meg a nyomorral.

A klímaváltozással kiöntött hollandok, majd szépen beülnek az autójukba, és átköltöznek a Balaton felvidéki, és az észak Mátrai falvakba amiket az elmúlt húsz évben felvásároltak.