Az élet értéke

„Az autóval a sörözőtől körülbelül ötven méterre parkoltak le, és egyszer csak észrevették, hogy egy alak a kocsinak támaszkodik. A fiunk odament, és szólt az illetőnek, hogy ezt fejezze be, ő az autó tulajdonosa, és ne piszkálja a kocsiját! Azonnal előkerült a semmiből egy másik alak is, és ketten szó nélkül nekiestek a fiunknak. A két cigány leverte a gyereket a földre, és a földön fekvő fiunk mellkasát, arcát rugdosta. Tamás, az unokatestvér, látta, mi történik, földbe gyökerezett a lába, majd segítségért rohant. A fiunk, kihasználva, hogy Tamás elvonta a verekedők figyelmét, felállt a földről, és visszarohant a sörözőbe, szólni a többieknek, a dzsúdósoknak, hogy mi történt, jöjjenek azonnal segíteni.

Fiunk barátai ki is rohantak a sörözőből, de addigra már nyolc cigány várta őket. (Tamás szerint mind cigány volt, a fiunk azt mondja, voltak köztük »fehérek« is.) Az erőviszonyok így is egyértelműek voltak, az öt sportoló gyerek megbirkózott volna a nyolc támadóval. Ezt azonban azok is felmérték, és az ott álló autójukból baseballütőket, feszítővasakat vettek elő, azokkal indultak a fiúk ellen. A tragédiát csak az akadályozta meg, hogy a söröző tulajdonosa, aki szemmel láthatóan ismerte a bandát, kijött, és elzavarta a csapatot.

A fiunk így összeverve, szétvert arccal, állkapoccsal, összerugdosva, de legalább élve hazajött. (...)

Segítsen valaki helyeset és korrektet gondolni. A kitüntetés-visszaadók közül valaki mondja meg, ő hogyan tenné túl magát azon, hogy a gyereke összeverve, összerugdalva jön haza este, mert egy rakás falkába verődött állat úgy látta jónak, hogy ezt teszi…

Azt mondja a fiunk és az unokatestvére, hogy amíg a földön feküdt és rugdalták, mindketten azt érezték, ezek ölni akarnak. Ezeknek semmi nem számít. Ezeknek semmit sem jelent az emberi élet.

És most itt vagyok, és mást gondolok, mást érzek megint. Tudják be annak, hogy a fiunk az áldozat éppen. De akkor is azt gondolom, hogy a fiunk élete egyedül ezerszer többet ér, mint ennek a nyolcnak az élete összesen. És hogyha ezek abban a pillanatban elpusztultak volna, amikor megszülettek, akkor szebb és jobb hely lenne a világ. És azt is gondolom, hogy nincsen egyenlőség. Ezekkel mi, a fiunk, az unokatestvére, a sportolósrácok nem vagyunk egyenlők. Ezek kártékony, a társadalom nyakán élősködő, közveszélyes és teljesen felesleges lények, akiket el kell tüntetni a társadalomból. Ezeknek a szavazata nem egyenlő a mi szavazatunkkal, a jogaik nem érdekelnek, a sorsuk sem érdekel, és sok mindenre hajlandó lennék, hogy életük hátralévő részében egy tolókocsiban ülve, szívószállal szürcsölgessék a pépeset.

És a félreértések elkerülése végett: nem »a« cigányokról beszélek, hanem erről a nyolc gyáva féregről. És az ő teljesen felesleges, semmit sem érő életükről.”