„Az iszlám világából a rövid idő alatt nagy számban érkezők beilleszkedéséhez nem elég az irántuk való elvont emberbaráti megértés. Valójában olyan előírásokra, adott esetben törvényekre van szükség, melyek gátat szabnak annak, hogy az elkerülhetetlen nehézségek okozta frusztráció az iszlám politikai – hangsúlyozom: nem a muszlim, vallási – beidegződésekhez való visszaforduláshoz vezessen. Ebből következik, hogy nem elég csak általánosan a törvények betartására hivatkozni. Jogi szinten konkrétan elejét kell venni minden olyan követelésnek, mely valamiképpen a saria felvilágosodással ellentétes előírásainak közéleti betarthatóságára irányul. Erre ugyanis vannak példák ott, ahol már jelentősebb iszlám tömegek élnek. (Angliában például léteznek családi és pénzügyekben döntő saria bíróságok.) Ilyen rendelkezés például a nők testét teljesen eltakaró öltözetek tilalma, annak megakadályozása, hogy ne importáljanak nem Európában képzett iszlám papokat (imámokat) a közösségek, a letelepedési támogatás szigorú nyelv- és szakmatanulási előírásai, az olyan szokások tilalma, melyekkel megaláznak nőket, vagy megakadályozzák, hogy munkát vállaljanak.
A befogadás feltételéül mindezen szabályok betartását a letelepedni kívánóknak már megérkezésükkor jogilag kötelezően el kell fogadniuk, vállalva, hogy az iszlám politikai természetű előírásainak érvényesítését nem fogja igényelni a befogadó, nem iszlám államtól.
Mondhatja valaki, hogy például Magyarországon e követelmények a kevés bevándorló miatt nem időszerűek vagy nem mindegyik szükséges, s nehéz is mindennek érvényt szerezni. De most nem erről van szó, hanem arról, hogy ha a demokraták képesek lennének ezeknek a követelményeknek kellő eréllyel, elszántsággal hangot adni, ha egyáltalán megpróbálnának valamit mindebből megfogalmazni és vitát indítani, akkor annak a kommunikációs-politikai hatása fontos lenne. Mert azt üzenné, hogy nem ellentéteket akarunk szítani bevándorlók és hazaiak között, hanem megnyugtatni. Hogy nemcsak azok tartanak a bevándorlási hullám hatásaitól, akikre hat a rendszer demagógiája, hanem az ellenzéki demokraták is, de van más alternatíva, mint a kormányzaté, és az aggodalomtól még senki sem fajgyűlölő vagy a diktatúráját demokráciának álcázó Orbán-rendszer támogatója.