Ha nem akarunk rabszolgák lenni, de cselédek sem, építkezzünk és álljunk ellent. Építsük újjá az önmagunkba vetett hitünket. Ne törődjünk bele a másodrangú európai polgár állapotba, mondván, hogy alattunk is vannak!
„Ha nem akarunk rabszolgák lenni, de cselédek sem, építkezzünk és álljunk ellent. Építsük újjá az önmagunkba vetett hitünket. Ne törődjünk bele a másodrangú európai polgár állapotba, mondván, hogy alattunk is vannak! Modern oktatás, egészségügy, kultúra, ipar és mezőgazdaság. Újjá kell építeni élni akarásunk szimbólumait is. Azt hiszik talán, hogy Itáliában a velencei harangtorony nem omlott már le? Nem hordták el a köveit? A huszadik században építették újjá, és ki tenné ma fel a kérdést: mennyibe került ez?
Azt hiszik, hogy a drezdai székesegyház nem semmisült meg? Mégis áll. Vagy a varsói óváros? A semmiből állították helyre. A párizsi Notre Dame ilyen pompában vészelte át az évszázadokat, köztük Robespierre-éket? Nagyon helyes, hogy nem építünk gigantikus templomokat, mint Bukarestben, Moszkvában vagy Nigériában. Felhőkarcolókat, mint Dubajban. Nincs rá szükség. De értékeinket helyreállítani, megóvni: erre szükség van.
Újjá kell építeni magunkat. Ehhez hozzátartoznak a szimbólumok is. Nem elegendőek, de szükségesek. Érdekes, hogy még 1945 után is tudtak erről valamit. Talán „Gerő, a hídverő” is. Hiszen szerkezetileg csaknem eredeti állapotában állították helyre a Szabadság hidat (egykor Ferenc József-híd), a Lánchidat és a Margit hidat is. Az értetlenek akkor is ágáltak, pedig az is újjáépítés volt. Hogy rossz irányt vett, megint nem csak a mi hibánk. Kádár már nem ejtett könnyet az Erzsébet hídért. Pedig hány illegális találkozót bonyolíthatott le a hídfőnél… Nem volt érzelgős ember.
Aki épít, hisz a jövőben. Megdöbbentő, hogy manapság nagy hangon azt kiabálják itt is, ott is: ne építs! Minek? Még nem mondják, de gondolják: minek, hiszen úgyis véged! Hiszen nincs jövőd! Elfogysz. Elöregedsz, elmenekülsz, kihalsz, sőt: megsülsz! Gátat se építs! A budai Vár maradjon romos állapotban. Nem kell múzeum! Stadion meg uszoda aztán főleg nem! Út sem, gyár sem, atomerőmű semmiképpen! Minek? Kinek kell itt még áram harminc év múlva? Van egy lebegő, helyét nem találó része a magyar értelmiségnek, amely nihilistább a valaha voltnál is, és amely így a legrosszabb magyar értelmiség. Ez a gyászos társaság összeomlást vizionál nap mint nap képernyőn, rádióban, lapokban, minden létező fórumon. Szinte már saját érdekeivel szemben is. Ne becsüljük le ennek hatását! Ez a hitványság sem új: zsoldot vár. A zsold biztosan érkezik is. De kitől? És meddig? Már jóval több mint ezer év tanulsága, hogy ennek csak rossz vége lehet. S jó, ha azok is megjegyzik ezt, akik tagadják, hogy a magyarság szükség és érték az emberiség földi útján.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Legismertebb labdarúgónk példája azt mutatja, hogy nem az eszközkészlet számít, hanem hogy mi jön belülről.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Nincs miért kárörvendeni az egyre mélyebb és szerteágazóbb német válságjelenségek kapcsán. Rajcsányi Gellért írása.
Az uniós tagállamok belügyminiszterei csütörtökön szavaznak Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról. Ha megszavazzák, a történelmi döntés az EU magyar elnöksége idején születik meg.
Michael McGrath állítja, nyitott a tárgyalásokra, de ugyanúgy kész elzárva tartani az uniós pénzcsapokat.
