Kell-e nekünk ez az Európai Unió?

2016. augusztus 25. 21:17

Egy olyan országban, amely alapvetően az exportból él és az exportjának 80%-át az EU-piac veszi fel, amely csekély növekedését szinte kizárólag az EU-transzfereknek köszönheti, és amelynek már több száz ezer állampolgára valamelyik EU-tagország munkavállalója, életveszélyes dolog a kilépésről ábrándozni.

2016. augusztus 25. 21:17
Szent-Iványi István
Reflektor

„Nekem meggyőződésem, hogy minden bemutatott és nem érintett nehézség ellenére Magyarországnak szüksége van az Európai Unióra, még a jelenlegi formájában is. Emellett sokkal könnyebb érvelni, mint az EU biztató jövője mellett. Politikai, társadalmi, gazdasági , kulturális érvek sokasága szól Magyarország EU-tagsága mellett. Ráadásul a magyar közvélemény túlnyomó többsége – a kormány többéves EU-ellenes lejárató kampánya ellenére is – fontosnak tartja hazánk EU-tagságát. Egy olyan országban, amely alapvetően az exportból él és az exportjának 80%-át az EU-piac veszi fel, amely csekély növekedését szinte kizárólag az EU-transzfereknek köszönheti, és amelynek már több száz ezer állampolgára valamelyik EU-tagország munkavállalója, életveszélyes dolog a kilépésről ábrándozni. Még akkor is, ha az EU perspektívája ma sokkal kevésbé vonzó, mit volt a belépésünk idején.

Azt sem szabadna elfeledni, hogy nemcsak kilépni lehet, hanem kisodródni is. Ennek is lehet többféle forgatókönyve. Létrejöhet egy ténylegesen integrált mag-Európa a fejlett államok között, és egy marginalizálódó periféria, amely már nem nyújtja a felzárkózás perspektíváját a széleknek. A folyamatos szembenállással, obstrukcióval Magyarország önmagát is marginalizálhatja és elszigetelheti, ami jelentősen korlátozza az integrációban meglévő előnyöket. Magyarország az EU jövőjének alakítását illetően aszimmetrikus képeségekkel rendelkezik. Konstruktív, együttműködő magatartással a pozitív változások előmozdításához méretének, politikai és gazdasági súlyának megfelelő mértékben tud csak hozzájárulni. Ezt sem alábecsülni, sem túlbecsülni nem szabad: egy közepes méretű tagállam vagyunk, egy a jelenleg még 28 közül. Ellenben egy meglévő válság elmélyítését, egy belső konfliktus eszkalálását a méretét és súlyát jóval meghaladó mértékben tudja befolyásolni. Ez a képessége messze meghaladja a konstruktív képességeinek szintjét. Ez nem is magyar sajátosság, igaz ez más tagállamokra is. Gondoljunk Görögország szerepére a pénzügyi válság során. Nyilvánvaló, hogy Görögországnak nagyon korlátozott volt a képessége és hozzájárulása a 2008-as pénzügyi válság európai leküzdéséhez, de az eurózóna válságának elmélyítésében már sokkal jelentősebb szerepe volt, és kis hiján az eurózónát is bedöntötte.

Ha igaz az a feltevésem, hogy Magyarországnak még az ezer problémával küszködő EU tagsága is létérdeke, akkor abból az következik, hogy a felelős magyar kormányzati politikának konstruktív, együttműködő magatartást érdemes tanúsítania az EU jövőjét befolyásoló döntések során.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 33 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
zöldfülü
2016. augusztus 26. 16:14
Kedves Szent-Iványi István! Nekem, s nekünk magyaroknak KELL Európa, tessék már megérteni, kérem! Csak nem mindegy, hogy milyen. Zf
Korrupt Kornél
2016. augusztus 26. 14:30
pedig ábránmdozunk! Addig legalább is, amíg a merkelsulcijunki trió az európai "demokrácia", és a migri seggnyalás a fő profiljuk. Addig nem kell nekünk az eu. Pisti, te jó pénzt kapsz érte, nyalogassad.
áfonya
2016. augusztus 26. 13:39
Újabb érdekesség derült ki Soros Györgyről. http://www.origo.hu/nagyvilag/20160826-soros-gyorgy-abortusz-nyilt-tarsadalom-irorszag.html
Onurisz
2016. augusztus 26. 11:17
A szöveg egésze reális képet rajzol az EU-ról és Magyarország helyzetéről, bár egy picurka új gondolat sincs benne. Azt nem értem csak, hogy egy szakpolitikai szövegbe miért kell feltétlenül beleszőni pártpolitikai véleményeket. Mi szükség van egy olyan betoldásra, hogy "a kormány többéves EU-ellenes lejárató kampánya ellenére is". Ez nyilvánvalóan nem igaz, nem volt ilyen általános EU-t lejárató kampány. Egy nagyon súlyos válsághelyzet kezeléséről folyt nagyon éles vita, illetve nagyon komoly, több éven keresztül tartó érdekharc. A csőddel fenyegető magyar gazdasági válságot a kormány szerint egyrészt az EU pénzügyi irányítása által is ösztönzött és támogatott elhibázott pénzügypolitika, másrészt a nemzetközi cégek eltúlzott és aránytalan profitképződését és kivonását támogató fiskális- és társadalompolitika okozta. A nemzetközi cégek gazdaállamai és a nemzetközi pénzügyi szervezetek a kialakult jövedelemmegosztási status quo-ból természetesen nem akartak engedni, s arra akarták kényszeríteni a magyar kormányt, hogy a lakosság megsarcolásával és az állami funkciók leépítésével állítsa helyre a költségvetési és pénzügyi egyensúlyt. A kormány viszont nem vállalta az ezzel járó destabilizálódást. A magyar kormány védekezett és új utat tört, olyan utat, amelyben a tőke is részleges teherviselővé válik, nem csak a munka. Ez tulajdonképpen egy ésszerű szociáldemokrata program lenne, csak jelenleg az EU-ban nincs hozzá szociáldemokrata politikai szervezet. Ami volt, azt "pacifikálta" a nagytőke, ezért egy nemzeti érdekek képviseletére érzékenyebb konzervatív párt inkább felvállalja. A magyar "szociáldemokraták" addig merészkedtek el, hogy a gazdasági válság során szociálisan rászorulók és a középosztályok legalacsonyabb jövedelmű rétegeinek érdekeit vállalták fel a középosztályok magasabb jövedelmű rétegeivel szemben, azaz társadalommegosztó politikát preferáltak. Egy ilyen súlyos vita és harc során röpködnek forgácsok (Mo. diktatúra; ma már nem szavaznánk meg a belépést, stb.), de az teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar kormány egy pillanatig sem lebegtette az ország EU-tagságát. Egy másik ilyen pártpolitikai kiszólás "a magyar és most már a lengyel obstrukció". Milyen obstrukció? A magyarok és a lengyelek nyíltan vitatkoznak egyetlen egy olyan kérdésről, amely a jövőt tekintve nagyon fajsúlyos, jelenlegi mértékét nézve azonban egyelőre még csekély súlyú. A migrációról van szó. A magyar kormány minden más kérdésben lojális és kompromisszumkész. A vita nem obstrukció. Vitából volt és van ezer és egy az EU-ban. És az minek minősíthető, amikor valaki szóban támogatja a befogadó migránspolitikát, a gyakorlatban pedig zárja a határait és mindent elkövet, hogy hozzá migránsok ne mehessenek, mint például Ausztria vagy Franciaország? Vagy nem tolakodik azért, hogy a "kvótáját" megkaphassa, vagy suttyomban vissza akar tuszkolni embereket a másikhoz? Úgyhogy nyugalom Szent-Iványi úr, nem ettől a kormánytól kell az EU-tagságot megvédeni. A Jobbik politikusaival nem ártana arról elbeszélgetni, hogy is állnak az EU-val, egészen konkrétan, nem csak úgy jelszószerűen. És hát ott áll a teendő a magyar baloldali ellenzék előtt: tisztázni végre a viszonyukat a hagyományos szociáldemokrata értékrendhez és a nagytőkéhez. Ez persze nem elsősorban egy liberális (a tőke érdekeit képviselő) politikus feladata, de ő sem kerülheti meg, mert a hagyományos szociáldemokrácia nem természetes szövetségese a liberálisoknak. Sőt.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!