A Bayer-ügy

„Kár lenne tagadni: van ügy. Bármennyire is nem ízlésem szerint való, bármennyire is némiképp kontraproduktívnak tartom a felháborodás okozta lavinát, el kell ismerni, Bayer Zsolt kivívta magának azt a helyet és jogot a magyar újságírásban, hogy a vele kapcsolatos történések hírértékűek legyenek. Kontraproduktívnak azért gondolom, mert a legfrissebb interjújából ez ki is derül, tulajdonképpen örül a személye körül kialakult botránynak. Még szerény személyem is szóba kerül az említett cikkben; a hajdanvolt népszavás interjúkészítő, amúgy gúnyolódó alákérdezésére, Bayer azt találta mondani, ha olyan személyek kaphattak korábban hasonló kitüntetést, mint többek között jómagam, ráadásul korábban, mint ő, neki bizony nem kellett volna átvennie az elismerést. (...)

Jól megférünk így a világban egymás - majdnem azt írtam: mellett, de inkább azt mondom - nélkül. Sosem követelném, hogy megfosztassék a megszólalás lehetőségétől, oda teszem, ahova való, az ilyen is van kategóriába. (Ez tulajdonképpen az a kategória, amellyel az ember már nem is vitatkozik, mert – Esterházyval szólva – egy bizonyos szint fölött az ember nem megy egy bizonyos szint alá.) Azt azonban már vitatni kell, tiltakozni ellene, ha gondolataival, publicisztikáival egy kormány azonosul, ünnepelendőnek, kitüntetendőnek tartja. Én nem tudom, nem tudhatom, hogy megérdemeltem-e, hogy valaha kitüntettek, hogy egykor Táncsics-díjat, majd lovagkeresztet kaptam. Lehet, hogy nem. De ha már megkaptam, akkor muszáj végiggondolnom, vajon mit is üzenhet a kormány nekem, nekünk. Nem a kitüntetetteknek, hanem - így fogalmazok - az alattvalóinak. És muszáj azonosulnom azzal a gyerekkori, most már nyugdíjas tanár ismerősömmel, aki azzal hívott fel: nekünk itt, jó néhány kollégámmal együtt, nincs ilyen kitüntetésünk, de a nevünkben is visszaadtad a jelvényedet. Mert az a kormány - tette hozzá -, amely az ilyen gondolatok képviselőit helyezi a kirakatba, lebecsüli az embereket, semmibe veszi mások tiszteletét, az egész egyszerűen nem demokratikus.

Hát így. És lám, a végére igazában oda jutottam, hogy nincs is Bayer-ügy. Illetve, ami ebben az országban történik az nem Bayer ügye. Az mindannyiunk ügye. Ha számítanánk egy kicsit is. De hisz épp erről szól ez a kitüntetés. Hogy nem számítunk.”