„A francia pap meggyilkolását sok vallási vezető barbárnak nevezte – de ez nem igazán írja le a szörnyűséget. A görögök, a rómaiak és a keresztények mind hasonlóképpen használták a barbár szót. Arra vonatkozott, akinek más a kultúrája. De Platón elutasította a szó használatát: szerinte a görög-barbár dichotómia abszurd, mert az nem állít semmit a barbárról – azon kívül, hogy ő »a másik«.
Nevetséges »barbárnak« nevezni a támadást, ahogy az is, ha azt mondogatjuk, hogy az Iszlám Államnak nem kellene megtámadnia a templomokat és a zsinagógákat.
Az Iszlám Állam más muszlimokat is megtámad a mecseteikben, imádkozás és zarándoklat közben is. Egymást is támadják is gyilkolják, csak mert az iszlám nem ugyanazon irányzatában hisznek.
Ha az Iszlám Állam muszlim vallási helyszíneket támad, ki várhatja el tőlük, hogy tiszteljék a »hitetlen« keresztények és zsidók vallási központjait? Célpontok vagyunk. Ismétlem: célpontok vagyunk. Ne várjátok, hogy az Iszlám Államnak lelkiismerete lesz és megváltozik. A mi felelősségünk, hogy megvédjük magunkat és a mi vallási helyszíneinket.”