Ferenc, a ballib pápa?

„Kedves katolikus barátom, nem az ám a krisztusi mérce, és nem az tesz igaz kereszténnyé, ha hangosan anyázod a pápát. Hanem az, ha – például – az életedet is odaadnád a muzulmánokért. Ahogy a megváltód tette érted.

Szokás azzal érvelni, hogy »keresztény vagyok, de nem hülye«, »keresztény vagyok, de akik belém köt, azt leütöm«, »Jézus is azt mondta, hogy legyetek okosak, mint a kígyók«, és így tovább. A »legyetek okosak, mint a kígyók« amúgy talán az egyetlen olyan bibliai szövegrész, ami annak alátámasztására citálható, hogy a keresztényeknek keményen meg kell védeniük magukat. Persze, csak akkor, ha figyelmen kívül hagyjuk a kontextust. Jézus ezt a Márk evangéliuma 6. részében és a szinoptikus Lukácsnál mondja, a teljes mondat így hangzik: »legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.« Az összefüggés: éppen kiküldi tanítványait az Isten országa hirdetésére, felszólítja őket, hogy ne vigyenek magukkal semmit, érjék be azzal, amit az adományként kapnak, készüljenek fel üldöztetésekre.

Az okosság ebben az összefüggésben az a bölcs döntés, hogy a Szentlélek vezetésére hagyatkozzanak (Márk  6, 17-19.). Ugyanitt hangzik el, hogy Jézus bárányként küldi az övéit a farkasok közé. Ugyebár, a farkasnak vannak karmai és fogai. A báránynak nincsenek. És Jézus itt a bárány képével önmagára, a keresztáldozatra is utal, hiszen a hagyomány szerint ő az Isten báránya. Aki őt képviseli, az nem egyházellenes, ahogy a pápa kritikusai állítják, hanem éppen az egyház lényegét fogta fel. Persze, van története a kirekesztő, vérnősző, erőszakos, karddal és korbáccsal térítő, gőgös, ítélkező egyháznak is; ez azonban nem a keresztény tanításnak megfelelő, hanem az attól elhajló viselkedés, amit az egyháznak meg kell bánnia és meg kell térnie belőle. Na, erre szokott elhangozni válaszul, hogy AZ ILYEN BALAVÁNYOK SZERINT HAGYJUK LEMÉSZÁROLNI A CSALÁDUNKAT KERESZTÉNYI ALAPON, AMIKOR JÖNNEK A TERRORISTÁK, UGYE?

Nem. A kereszténység nem feltétlenül radikális pacifista, bár ez rengeteg bonyolult kérdést vet fel, amivel a kezdetektől próbál megbirkózni az egyház. A IV. századtól már megfogalmazódott elméleti szinten a jogos háború (bellum iustum) lehetősége. A katolikus katekizmus alapvetően ellenzi ugyan a háborút, ami azt jelenti, hogy mindent meg kell tenni az elkerülése érdekében, de a béke fegyverrel való megőrzését szükséges és arányos értékben megengedi akkor, amikor más lehetőség nincs.

A háborúk és ínségek elől menekülők esete – napnál világosabb – nem ez az eset.”