„Az online előválasztás véleményem szerint nem biztonságtechnikai okokból elvetendő – és nem ezért nem alkalmazzák máshol sem – hanem azért, mert az előválasztások szellemiségével ellentétes: kiiktatja a választó és a kampányoló politikus találkozását és nem követeli meg azt a tényleges, fizikai részvételt, amit a valódi választáson nem lehet elkerülni. Az előválasztás lényege a pártépítés, a választókkal való személyes kapcsolat felvétele, a meghallgatás és a meggyőzés. Egy néhány kattintásos szavazási procedúra növelheti a részvételt, ám ha az így elért csoportok később nem mozgósíthatók, úgy az előválasztás célja nem teljesül: nem azt a jelöltet találják meg, akire a legtöbb választó ténylegesen szavazna. Éppen a cikkben is említett fiatalok a legjobb példa erre: számukra teljesen természetes az online jelenlét, egy internetes előválasztáson alighanem sokan részt is vennének, miközben tényleges választási részvételük jóval alacsonyabb, mint idősebb társaiké.
A baloldal számára az előválasztás a vidéki szervezetek, a vidéki jelenlét újraépítését kell, hogy jelentse: enélkül 2018 nem nyerhető. A 2014-es választáson jól látszott, hogy Budapesttől, megyeszékhelyeken át, a kisebb települések felé közeledve hogyan zsugorodott a baloldali-liberális pártok tábora: a fővárosban közel egy szinten voltak a Fidesszel, az 5-10 ezer fő közötti településeken viszont már csak a Jobbikkal ért össze a támogatottságuk. Az előválasztás során ezekre a településekre (is) el kell jutniuk, vissza kell szerezniük szavazóikat: ha ez online módon lehetséges lenne, már sikerült volna.
Az online szavazással tehát elsősorban nem az a legfőbb probléma, hogy technikailag megvalósíthatatlan, hanem az, hogy éppen az előválasztás jelentette innovációt és újszerű motivációt iktatja ki, ami ahhoz vezetne, hogy a baloldal pártjai szervezetileg megerősödjenek és újraépítsék kapcsolatukat a választókkal.”